Elérhetetlen // Befejezett

II Második

Reggel olyan ideges voltam, hogy reggeli nélkül indultam el a suliba és napközben is csupán néhány falatot tudtam leerőszakolni a torkomon.
A Gergellyel való találkozás lehetősége kettős érzéssel töltött el. Egyrészről nagyon vártam, hiszen három hete nem láttam és nem volt lehetőségem beszélni vele. Másrészről viszont iszonyúan féltem attól, hogy milyen lesz velem a történtek után. Ahogy közeledett az ötödik óra, egyre jobban kezdtem rettegni attól, hogy mi lesz majd.

Az öltözőbe belépve azonnal az orromba kúszott az az igazi, büdös izzadság szag, keveredve a különböző illatú dezodorokkal. Egyből elfintorodtam, majd a lehető leggyorsabban készültem el és jóval becsengeté előtt a tesi terembe mentem. Rajtam kívül néhány fiú lézengett a teremben és egy kosárlabdával szórakoztak.
Leültem a padra, ott vártam, hogy elkezdődjön az óra. Lassan mindneki besétált a terembe és míg a fiúk nagy része beszállt a játékba, a lányok inkább elhelyezkedtek a padokon és pletykálni kezdtek.

Gergely a csengetést követő tíz percben sehol nem volt, aztán mikor épp megnyugodtam volna, hogy ezt megúsztam, kinyílt a terem ajtaja és Gergely lépett be rajta.
Belefújt a sípba, mire a fiúk abbahagyták a labdázást, mi, padon ülők pedig elé sétáltunk, hogy beálljunk a sorba.

A férfi összefont karral állt előttünk és végignézett az egész osztályon. Engem kivéve. Csalódottan sütöttem le a szemem. Úgy látszik, egy pillantásra sem méltat.
Amíg ismertette a mai óra menetét, félve ránéztem, de ő észre sem vett engem. Amikor ismét a földet kezdtem volna tanulmányozni, megakadt a szemem az ujján lévő gyűrűn, ami mindent elárult. Dühösen visszatartottam kikívánkozó könnyeimet és inkább a cipőmet bámultam, amikor Maja meglökte a vállamat. Erre feleszméltem és felemelve a fejemet ránéztem Gergelyre.

– Most, hogy végre mindneki figyel, lehet kezdeni!

Azt sem tudtam miről van szó, mikor az osztály egymást követve elindult és futni kezdett. Mire feleszméltem, a sorban utánam következők az orruk alatt morogva toporogtak mögöttem. Elindultam és lesprinteltem vagy fél teremnyit, hogy beérjem az előttem álló Maját. Mikor végre felzárkóztunk, lassítottam a tempón és igyekeztem kizárólag Maja lobogó copfját figyelni és tudomást sem venni a tanárunkról.

A futás után mindenki kellőképpen elfáradt, de Gergely nem engedte, hogy játszunk. Néha megszánt már minket és az unalmas és fárasztó futás után mindneki azt csinálhatott, amit csak akart, most azonban esze ágában sem volt, hogy pihenni hagyjon minket. Helyette párokba állított minket és kiadta a feladatot, ami az volt, hogy egymásnak kellett dobálni a kosárlabdát.

Amíg a párokat rakta össze, reméltem, hogy Maját vagy valaki normálisat kapok, de amikor a férfi rám nézett és undorodva elhúzta a száját, már tudtam is, mi lesz az ítélet. Az én párom Szilvi lett.

A lány, minekután látta Gergely gyűrűjét, az egész órán idegrohamos állapotban volt, viszont amikor megtudta, hogy én leszek a párja, ordítani kezdett. Gergely azonban hamar leállította és miután megfenyegette azzal, hogy kiküldi az óráról egy egyes, egy szaktanári és egy igazolatlan társaságában, Szilvia inkább befogta és beállt velem szemben.

A feladat annyiból állt, hogy a párok egymásnak dobálták a labdát. Sajnos a mi esetünkben ez nem ment olyan könnyen, mert Szilvi vagy a lehető legnagyobb erővel hajította felém a labdát, vagy szándékosan úgy dobta, hogy érte kelljen mennem.
Az egész óra borzalmasan telt és már nagyon elegem volt mindenből. Fáradtan eldobtam azt a vackot, majd Majára néztem, aki éppen felém szaladt a saját, elgurult labdájáért, mikor Szilvi egy tökéletes célzással pofán dobott.
Az arcom azonnal zsibbadni kezdett a hirtelen és rohadt erősen érkező labda hatására, így odakaptam a kezem.
Mindenki befejezte a dobálást, Maja időközben mellém ért és a labda helyett az én fejemet kezdte el vizsgálgatni. Kábán körbenéztem és láttam, ahogy Gergely elfordul tőlem. Addig bírtam. Elszakadt a cérna és hangos zokogásban törtem ki.
Legjobb barátnőm azonnal magához vont, mire szorosan öleltem át a nyakát. Hangosan zokogtam és képtelen voltam abbahagyni.