Elérhetetlen // Befejezett

III Hatodik

Az első olyan összeveszésünk után, ami arról szólt, hogy Gergelyt miattam távolítják el az iskolából, nem volt megállás. Veszekedés veszekedést követett és őszintén kezdtem belefáradni abba, hogy Gergely állandóan szivat. Miután úgy ítélte meg, hogy számára már úgyis mindegy, minden gyűlöletét a tesi és osztályfőnöki órákon élte ki.
Sokkal durvább összeszólalkozások alakultak ki köztünk, mint azelőtt, hogy az igazgató beszélt volna velünk. Szar volt belegondolni, hogy mindezt az osztályom is végighallgatja, de közben úgy éreztem, meg kell védenem magamat vele szemben, így minden alkalommal beleálltam a vitába.

Néhány nap kellett ahhoz, hogy a folytonos veszekedések már az otthonunkban is megjelenjenek. Apró dolgokon vesztünk össze és sokszor kiabáltunk. Anya általában ilyenkor a hálószobába vonult Alízzal, de tudtam, hogy neki is szarul esik, hogy folyton rosszban vagyunk, mégsem tud mit csinálni. Annyira elmérgesedett köztünk a helyzet, hogy ezt már nem igazán lehetett rendbe rakni.

Az egyik első otthoni veszekedés, amiben viszont már hárman vettünk részt és mindneki kiabált mindenkivel, az azután történt, miután egyik szerdán úgy döntöttem, kihagyom a tesi órát. Ehelyett a suli udvarának egy olyan részén álltam és beszélgettem Leventével és Patrikkal, ahol általában nincs senki.
A telefonom többször is jelezte, hogy Gergely hív, de egyszer sem vettem fel. A kezemben tartottam a készüléket, így éreztem, ahogy rezeg, de vagy nem vettem róla tudomást, vagy egyszerűen csak kinyomtam.

– Mi van, apud zaklat?

– Nem az apám – vágtam rá dühösen, mire a két fiú felnevetett. Tudták, nagyon jól tudták, hogy nem a vérszerinti apám, mégis folyton így hívták és ez rettentően bosszantott.

Egy újabb hívást nyomtam ki, majd éppen megfogtam egy percre Patrik cigijét, amíg a fiú bekötötte a cipőjét, amikor Gergely jelent meg és egyenesen felénk tartott. Patrik felállt én pedig a lehető leggyorsabban nyomtam a kezébe a cigarettát, de késő volt, a férfi már kiszúrta.

– Adél, mégis mi a francot művelsz?

Gergelyt nem izgatta, hogy ordít és hogy ezt nagyjából mindenki hallotta, akinek az udvarra nyílt a terméből a kilátás. A férfi dühösen közelített felénk, én pedig összefontam magam előtt a karomat és idegesen rágtam tovább a rágómat.

– Remélem, mondanom sem kell, hogy mit kaptok ezért! – nézett végig rajtunk szemrehányón, majd megragadta a karomat.

– Eressz el! – sziszegtem dühösen és próbáltam kiszabadítani magam.

– Nem! Indulás! Befelé!

– Nem megyek veled sehova! Engedj el!

– Adél, nem mondom többször! Indulás, különben... – itt megakadt, én pedig kihasználtam a helyzetet és végre sikerült kirántanom a kezét a szorításából.

– Különben mi lesz? Felpofozol?

– Ne feszítsd túl a húrt, Adél, mert tényleg megteszem!

Gergely fenyegetőn nézett a szemembe, én pedig álltam a tekintetét. Láttam rajta, hogy rettentő dühös és akár tényleg képes lenne arra, hogy felpofozzon.

– Hajrá! Üss meg, legalább lesz rá tanú!

Felszegett állal néztem a szemébe, miközben fintorogva nézett rám, majd egy hirtelen döntés után ismét megragadta a karom és rángatni kezdett az épület felé.

– Otthon megbeszéljük, kisasszony!

Ő engem rángatott, én pedig a kezemet, miközben Patrik és Levente utánunk indultak. Folyamatosan sértegettem őt és azt hittem, nem fog hatni, de aztán hirtelen megállt és szembefordulva velem megpofozott. Döbbenten pislogtam rá és még fel sem fogtam, hogy mi történt, mikor Levente egyszerűen nekiment. Lökdösni kezdte, utána pedig ott ütötte, ahol érte. Közben Patrik mellém lépett és azt kérdezgette, hogy jól vagyok – e. Kábán néztem magam elé és fel sem fogtam, mi van körülöttem, amikor Levente a földre lökte a tanárunkat, majd lefejelte, az igazgató pedig kirontott az udvarra. Ekkorra már rengeteg nézője akadt a kis műsorunknak, én meg legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.

Az igazgató hangjára Levente felállt és még mindig dühösen sétált oda hozzám, hogy jól vagyok – e. Ezzel mondjuk kicsit elkésett, de lényegtelen. Gergely vérző fejjel állt fel és már indult volna a fiú után, amikor a diri megragadta a karját és egészen közel hajolt hozzá, hogy csak ő hallhassa, amit mond neki.

Nem sokkal később Levente, Gergely és én is az igazgatói irodában kötöttünk ki. Mindenki megkapta a magáét, Levente pedig az igazgatói figyelmeztetés beírása után visszamehetett órára. Gergely és én ott ültünk és tudtuk, hogy anya ki lesz akadva. Az igazgató felhívta, hogy azonnal jöjjön értünk, mert már nem lehet velünk bírni.

Amikor anya megérkezett, berontott az irodába és értetlenül nézett ránk. Lehajtott fejjel ültünk és hagytuk, hogy az igazgató beszéljen helyettünk is. Szívélyesen fogadta anyámat, majd kitessékelt minket, mondván, hogy négyszemközt szeretne vele beszélni.

Kikullogtunk a folyosóra és egymás mellé leülve vártuk, hogy mi lesz ennek a vége. Csak annyit tudtunk, hogy csúnya lesz. Nagyon, nagyon csúnya. Bentről nem hallatszott ki semmi, de tudtuk, hogy ez a csend semmi jót nem jelent. Attól, hogy anya nem csinált jelenetet mások előtt, még igen nagy volt a baj.

Mikor végeztek, anya kisietett és szó nélkül ment el mellettünk. Gergely azonnal felpattant és futott utána, miközben én csak komótosan indultam utánuk tudva, hogy együtt kell haza mennünk.
A kocsiban, az iskola előtt vártak és sejtettem, hogy volt már valami, amiről lemaradtam, mert rettentő feszültek voltak mindketten. Szó nélkül ültem be hátra, majd anya kikanyarodott a suli előtti parkolóból és elindultunk haza. Egy szót sem szóltunk, egészen addig, amíg otthon be nem zárult mögöttünk az ajtó. Amikor pedig ez megtörtént, elszabadult a pokol.

Anya üvöltött Gergellyel, anya üvöltött velem, Gergely üvöltött velem és anyával, én pedig üvöltöttem Gergellyel és anyámmal. Mindhárman fújtuk a magunkét és meg sem hallgattuk a másikat. Csúnya dolgokat vágtunk egymás fejéhez, olyanokat is, amiket már régóta magunkban tartottunk.

Én azt kiabáltam, hogy utálom anyát, mert soha nem hallgatott meg és soha nem foglalkozott velem. Anyából az bukott ki, hogy mennyire szívesen letagadna, mert még mindig haragszik a decemberben történtek miatt. Gergely pedig azzal hozakodott elő, hogy miattam van minden és én rontottam el az egész életét.

– Nekem ebből elegem van! – kiabáltam, majd felkaptam a dzsekimet és becsapva magam után az ajtót leszakadtam a lépcsőn.

Órákig bolyongtam az utcákon. Azt sem tudtam, hol vagyok pontosan, de rohadt mérges voltam. Az utamba kerülő összes követ odébbrúgtam és magamban káromkodtam folyamatosan. Anya valószínűleg elment Alízért, akit Tündénél hagyott, mielőtt a suliba jött volna, Gergely pedig vagy otthon marad és ott dühöng, vagy beül a kocsijába, hogy vezetés közben adja ki magából a feszültségét.
Ez volt az első és olyan veszekedésünk, amiben hárman vettünk részt. Ezután mind haza mentünk, de anya többé nem szólt bele egy veszekedésbe sem. Ekkor egyszer mutatta és mondta ki valódi érzelmeit, mi pedig nem vettük észre, hogy valójában mennyire szarul is van. Nem vettük észre, mert rohadtul csak magunkkal voltunk elfoglalva és hiába kiabált anya velünk, mi másnap délután már ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Neki pedig már sem energiája, sem kedve nem volt beleszólni ebbe.