Elérhetetlen // Befejezett

III Tizenkettedik

A szabadprogramról fáradtan és boldogan értünk vissza a szállásra. Rengeteget nevettünk, ahogy elkészültek a különböző képek rólunk és felhőtlenül éreztük magunkat.
Útközben bementünk egy boltba is, ahol vettünk néhány nasit, amit majd este elfogyaszthatunk, majd sétáltunk a főtéren is.
Miután mindenki visszaért, együtt mentünk vacsorázni, utána pedig különböző játékokat játszottunk közösen.

A játékok meglepően jók voltak és én is jól éreztem magam. Mindenki hangosan nevetett, szólt a zene, készültek a fotók és közben egyre több régi sztori is előkerült. Összességében fantasztikus volt az este, de aztán fél tízkor Gergely mindenkit a szobájába parancsolt.
Természetesen Maja és én egyből a fiúk szobájába mentünk, ahol tovább bulizunk. Patrik hozott egy hangszórót, amiből halkan szólt Maja kedvenc száma, miközben mind valamelyik ágyra ültünk le.

Előkerült egy üveg bor, amit elfogyasztottunk, miközben egyre több osztálytásrunk csatlakozott hozzánk. A szobában hamar hangzavar és kupleráj alakult ki. Mindenki hangosan beszélt és nevetett, miközben a chipsek és egyéb nasik egyre több morzsát hagytak maguk után.

Mikor a bor elfogyott, Levente a kezébe vette, majd figyelmet kért. Persze a fantasztikus ötlet nem más volt, mint az üvegezés. Az osztály nagy része szinte megbolondult, ahogy meghallotta ezt és két perc alatt csend lett és mindenki készen állt a játékra.

A szoba közepén, az ágyak előtt leültünk egy nagy körbe, a hangszórót az egyik ágyon hagytuk és halkan szólt a zene, miközben Patrik elsőként megpörgette az üveget.

A kezdeti könnyű, vagy legalábbis kevésbé szánalmas kérdések és kérések egyre nehezebbek és szivatósabbak lettek, így egyre több ruhadarab landolt a földön.

Tőlem általában olyanokat kérdeztek, hogy láttam – e már Gergelyt félmeztelenül, vagy aludtam – e már vele egy ágyban. Természetesen tagadtam, de azért persze eszembe jutott, amikor tavaly a kanapén együtt aludtunk.

Már legalább másfél órája játszottuk ezt az őrültséget és közben már elfogyott a második üveg pia is, amikor kezdtek úgy igazán eldurvulni a fiúk. Levi mégcsak akkor vette le a pólóját, az első ruhát magáról, de volt olyan, akin már igen megfogyatkozott az öltözék.

– Szűz vagy, Adél? – tette fel a kérdést Levente felvont szemöldökkel, mire mosolyogva megvontam a vállam és kibújtam a pólómból.

A fiúk hangosan nevettek, Patrik lepacsizott Levivel, Levi pedig nevetve nézett rám ismét.

– Pedig ezt nagyon szeretném tudni.

– Pedig nem fogod megtudni – válaszoltam szintén vigyorogva, majd félbehajtottam a pólót és a két zoknimra és a pulcsimra helyeztem.

Patrik zenét váltott, miközben Maja fogta meg az üveget, hogy pörgessen, a telefonom pedig megrezzent a kezemben. Lepillantottam rá, majd elmosolyodtam és feloldottam a képernyőt, hogy válaszolni tudjak.

Levi: Tényleg nem mondod el? :(

Adél: Nem.

Levi: Hát jó. Azért ez a látvány elég jó.

Adél: Gyönyörködd ki magad, mert többet úgysem lesz ilyenben részed.

Letettem magam mellé a telefont és ismét a játékra koncentráltam. Maja válaszolt éppen egy kérdésre. A válasza után mindenki hangos nevetésben tört ki, így senkinek nem tűnt fel, hogy a szoba ajtaja kinyílt és Gergely lépett be rajta.

Mivel én az ajtóval szemben ültem, nekem tűnt fel először a férfi érkezése. Gergely először megvetően nézett rajtunk körbe, majd tekintete rajtam állapodott meg. Először az arcomon, majd tekintetét lejjebb vezette. Ekkor tudatosult bennem, hogy felül csupán egy melltartó van rajtam, így lehajtottam a fejem és lesütve a szemem magamban számolni kezdtem, hogy Gergely mikor kezd ordítani.

– Nem szeretnék elrontani semmit, de úgy gondolom, ennyi idő bőven elég volt arra, hogy mindneki kedvére vetkőzhessen. Mindenki menjen a szobájába! Reggelinél találkozunk!

A hangulat azonnal odalett és mindneki kedvetlenül szedte össze a ruháit maga körül. Lassan állt fel mindenki, közben Patrik kikapcsolta a zenét és néhány szemetet kidobott.
A társaság egy része már kiment a szobából. Próbáltam húzni az időt, hátha Gergely elmegy az ajtóból, de esze ágában sem volt. Megvárta, míg mindenki távozik.

Amikor én léptem ki az ajtón, megragadta az egyik kezem és közel hajolva hozzám a fülembe súgott.

– Nem tudom, hogy ezzel bosszantani akarsz engem, vagy tényleg ennyire nincs eszed, de mindenesetre erről otthon beszélünk majd.

Nem is néztem rá, míg hozzám beszélt, csupán meghallgattam, majd a szobámba mentem én is.
A szobából utolsóként mentem zuhanyozni, így jó sok ideig folyattam magamra a meleg vizet. Mire kimenten a fürdőből, már mindenki aludt, ezért csendben az ágyba feküdtem és bedugtam a fülem.
Elindítottam egy lejátszási listát, majd lezártam a telefonom képernyőjét és csak néztem ki a fejemből. A sötét szobában boldog mosolyra húzódott a szám, ahogy újra játszottam az elmúlt néhány órát magamban és ezt még az sem tudta elrontani, hogy Gergely a végén mindent elrontott azzal, hogy ágyba parancsolt minket.