Elérhetetlen // Befejezett

Tizedik

Mikor reggel felkeltem, ismét egyedül voltam a lakásban. Anya egész este nem jött haza, mert a barátnőjénél volt, Gergely pedig valószínűleg korán lelépett.
Ettem egy adag műzlit, felöltöztem, összefogtam a hajam, bepakoltam a táskám és elindultam otthonról.
Mikor leértem a lépcsőn és becsukódott mögöttem a lépcsőház ajtaja, megrezzent a telefonom.

Gergely: Elhozod légyszi a tárcám? Otthon hagytam.

Adél: Szállítási díjat felszámolok...

Gergely: Jól van, majd kapsz egy nyalókát a büféből. Megfelel?

Adél: Tökéletes.

Visszasiettem a lakásba. A pénztárca ott hevert a konyhapulton. Felkaptam és elindultam volna, ha valami nem jut eszembe. Fúrdalt a kíváncsiság, hogy mi lehet benne. Oké, nyilván pénz, de hogy azon kívül. Van képe anyáról? Vajon milyen lehet a személyi igazolványán lévő képe?
Kissé remegő kézzel ki is nyitottam és már ott is volt előttem a tárca tartalma. Némi pénz, bankkártya, iratok és persze egy kép. Amin meglepődtem, az az volt, hogy nem olyan képet tett bele anyáról, amin egyedül vagy vele van, hanem olyat, amelyen hárman vigyorgunk a kamerába.
Az első közös nyaralás alkalmával készült kép, amelyen Gergely szorosan magához ölel minket. Én állok a jobb oldalán, anya a balon es mindhárman vadul vigyorgunk.

Adél: Jó sittes fejed van....

Gergely: Arra kértelek, hogy hozd el, nem arra, hogy kutakodj.

Adél: Bocs

Gergely: Ugrott a nyalóka :(

Adél: Hupsz, ugrott a tárca :(

Gergely: Na jól van, majd kapsz egy ötven forintos rágót, ok?

Adél: Nem, nem. Nyalóka, vagy semmi.

Gergely: Rosszabb vagy, mint egy kisgyerek.

Adél: Rosszabb vagy, mint egy morcos vénember.

Gergely: Ha szeretnél ma tesin húsz kört futni, akkor szórakozz nyugodtan

Adél: Szeretek futni.

Gergely nem válaszolt, viszont nekem sietnem kellett, ha nem akartam elkésni az első órámról. Habár jobban belegondolva.... Egyáltalán nem bántam volna, ha nem érek oda időben matekra.
Lassan sétáltam az utcán, miközben zenét hallgattam és a mellettem sétáló embereket figyeltem. Már majdnem elértem a suliba, mikor valaki megragadta a vállam, én pedig hangosan sikítottam.

– Mondtam már, hogy ne járkálj bedugott fejjel!

– A szívbajt hoztad rám! – néztem dühösen a férfira, aki mosolyogva nézett rám vissza.

– Kérem a tárcát, aztán nyomás a suliba! Anyád kiakad, ha késel.

– Nem kell mindenről tudnia.

Gergely átvette a tulajdonát, majd megnézte, hogy minden megvan – e és egyszerűen távozott. Húsz perces késéssel érkeztem meg a suliba. A tanár nem nagyon örült neki, hogy megzavarom az óráját, de igazából túlzottan nem érdekelt.

Az órák szokás szerint halál unalmasan teltek. Írtunk egy angol dolgozatot, majd földrajzból felelt három ember.
Utolsó előtti óránk tesi volt. Az öltözőben szokás szerint ment a pletykálás és a verseny, hogy ki lesz szexibb. Unottan rángattam ki a zsákból a gyűrött cuccomat, majd magam mellé dobtam a padra és lassan elkezdtem átöltözni. Maja volt a büfében és vett magának egy Sport szeletet. Még mindig ette, mikor a tesi terembe értünk és amint ezt Gergely meglátta, kapott az alkalmon és egyszerűen kivette a barátnőm kezéből a csokit.

Maja döbbenten pislogott. Nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert örül ennek, vagy azért, mert rettentő dühös rá. Persze nyilván az első volt. Mikor végre sikerült valamit kinyögnie, megkérdezte, hogy miért vette el tőle a csokit.

– Az én órámon rajtam kívül senki nem zabálhat – vigyorgott rá Gergely a csokis fogával, majd elkomolyodott és közölte, a mai órán erősíteni fogunk.

Mikor csengetés után az öltözőben fáradtan rogytam le a padra, nagyot sóhajtottam. Gergely jól lefárasztott minket és már ahhoz is gyengének éreztem magam, hogy magamra rángassam a farmerem. Szinte folyt rólam a víz, annyira megizzadtam, így a hülye nadrág a bőrömhöz tapad és alig bírtam úgy felrángatni, hogy normálisan álljon rajtam.

Mire Majával elkészültünk, már becsengettek az utolsó órára, de annyira fájt a lábam, hogy ha akartam volna se tudtam volna gyorsan menni. Még jó, hogy nem állt szándékomban.

Suli után Maja elköszönt, én pedig egyedül indultam haza. Otthon anya várt rám, majd kis idő múlva Gergely is befutott és amíg anya nem figyelt, végre megkaptam a nyalókat.
Segítettem anyának vacsorát készíteni, majd leültünk és végre együtt ettünk. Anya ennek láthatóan örült, hisz úgy vigyorgott, mint a vadalma.

– Milyen volt a suli?

A kérdése annyira meglepett, hogy pár másodpercig döbbenten pislogtam, de aztán megköszörültem a torkom és elmeséltem, hogy nagyjából mi volt.

– A tesi tanár jól meghajtott minket, alig értem oda a következő órámra, ráadásul még azóta is fáj mindenem – néztem dühösen anyám pasijára, aki csak vigyorogva vállat vont.

– Néha kell nekik az erősítés is. Nem akarom, hogy bárki is elhízzon. Maja például ma csokit akart enni az én órámon – mesélte drámian, mire anyával egymásra néztünk és kuncogmi kezdtünk. – Most meg mi van?

– Én sem szerettem soha a szigorú tesi tanárokat – nevetett rá anya, mire Gergely felvonta a szemöldökét és közelebb hajolt hozzá.

– Szeretnél te is testedzést? Éjjel szívesen kifárasztalak téged is.

Anya arca vörösre váltott, én pedig majdnem megfulladtam. Nem a nevetéstől, nem a kajától, hanem attól, hogy Gergely ilyeneket mond előttem az anyámnak.

– Ne a gyerek előtt! – csapott rá Gergely mellkasára anya, majd felállt az asztaltól.

– Ugyan már, Edina, a lányod sem szent! Oké, óvszert nem tud felhúzni, de nem kislány már. Tisztában van az ilyen dolgokkal – állt fel ő is, majd lesmárolta az anyámat.

Anya bocsánatkérőn nézett rám, én pedig elnézést kérve a szobámba mentem és elterültem az ágyon.
A gondolataim összevissza cikáztak és legszívesebben megint sírtam volna. Szarul esett, hogy előttem csináljak. Tudtam, hogy szeretik egymást és ezt ki is mutatják a másiknak, de nekem miért kell végignéznem? Miért kell látnom, ahogy a szerelmem egy másik nőt ölel, csókol és szeret?

Adél: Anyám és a pasija előttem nyáladzanak. Undorító. Nálad mizu?

Maja: Te szegény... Anyám éppen ordít, szóval majd később dumálunk. Azért éld túl valahogy.

Adél: De olyan undorítóak!

Sóhajtva tettem el a telefont és még rosszabbul éreztem magam. Nem akartam az anyámat rossz színben feltüntetni, vagy bántani, de egyszerűen nem bírtam magammal. Anya szeret engem, oké a maga módján, de szeret, én pedig közben itt szidom őt.
Gergely rendes férfi és anya boldog vele. Igazán járt már neki ez a boldogság, én mégis önzőnek érzem magam, amiért így érzek miattuk. Mindennél jobban akarom, hogy sikerüljön nekik és boldogok legyenek, de közben arra vágyok, hogy Gergely az anyám helyett engem öleljen, csókoljon és szeressen.

Anya benyitott a szobámba, mire gyorsan lehunytam a szemem és úgy tettem, mint aki alszik. Leült mellém, eltűrte a hajam az arcomból, majd puszit nyomott a homlokomra és kiment.
Bárcsak meg tudnám vele beszélni! De félek attól, hogy bolondnak nézne az érzéseim miatt. Egek, még én is őrültnek gondolom magam! Mi lenne, ha megtudná? Szerintem percekig, vagy órákig emésztené a hallottakat, aztán beadna valami diliházba.