Elérhetetlen // Befejezett

III Hetedik

Hétfő este tizenegy körül kimentem a szobámból, hogy igyál egy korty vizet. A nappaliban, a kanapén Gergely ült és a telefonját nyomkodta, miközben előtte a tv némán játszott valami akció filmet.

Csak fél szemmel néztem oda, de ő fel sem nézett rám, így elfordítottam a fejem felőle és felnyúltam a szekrénybe egy pohárért, majd töltöttem bele vizet és inni kezdtem. A szemem sarkából egy izgalmas jelenetet csíptem el, így teljes testtel a tv felé fordultam. A pult felett tökéletesen ráláttam a képernyőre.
Néhány percig csak álltam ott és bámultam a filmet, majd két alkarommal megtámaszkodtam a pult tetején és onnan figyeltem, mi történik.

Teljesen belemerültem a film nézésébe, így amikor a reklám következett, kissé zavartan vettem le a kezem a pultról és hátráltam egy lépést, amikor megpillantottam a Gergely kezében lévő telefon kijelzőjét.
Összeráncolt szemöldökkel, óvatosan tettem egy lépést előre és hatalmasat nyeltem, amikor láttam, mit néz. Új iskolát keresett magának.

Annyira lesokkolt, vagy nem is tudom, egyszerűen képtelen vagyok megmagyarázni, mit éreztem akkor, hogy fel sem tűnt, hogy a szememet elhagyja egy könnycsepp.

– Annyira sajnálom – suttogtam.

Nem számítottam rá, hogy Gergely meghallja, de két másodperc múlva már felvont szemöldökkel nézett rám, miközben fél testével felém fordult a kanapéról és onnan nézett fel rám.

– Mit leskelődsz?

Szó nélkül meredtem rá. Nem tudtam neki mit mondani. Illetve tudtam volna, csak túl gyáva voltam hozzá. Annyi mindent mondtam volna neki! De nem mertem. Már annyiszor volt velem paraszt, hogy tudtam, nem tenne jót, ha ismét így viselkedne velem.

Megráztam a fejem, majd letettem a pultra a poharat és a szobámba siettem. Becsuktam magam mögött az ajtót és egy hatalmasat sóhajtva ültem le az ágyra. Idegesen túrtam a hajamba, mert tudtam, ezt (is) én csesztem el. Vagy legalább egy részét.
Kihúztam a telefonból a töltőzsinórt és feloldottam a képernyőt, majd villámgyorsan bepötyögtem a keresőbe, ami érdekelt.

Ahogy teltek a percek, majd az órák, egyre több iskola honlapját látogattam meg, egyre több suli közösségi oldalát néztem át, hogy mégis hol lenne jó helye Gergelynek. Afelől nem volt kétségem, hogy fog találni magának állást, hiszen egy jó tanár mindenhova kell. Azt szerettem volna, hogy találjak neki egy jó iskolát.

Hajnali három körül végre megtaláltam a szerintem legmegfelelőbbet. Nem volt túl messze, nagyon szimpatikus volt a honlapja és közösségi oldalai alapján, ráadásul magániskola lévén magas fizetést ígértek.
Rányomtam a link megosztására, majd ahogy beléptem a Messengerbe, hezitálni kezdtem.
Vajon jó ötlet?

Percekig gondolkoztam rajta, hogy mi legyen. Ha elküldöm, talán elolvassa, talán nem, de én legalább próbáltam segíteni. Ha el sem küldöm, akkor esélyt sem adok annak, hogy esetleg újra beszélni kezdjünk. Bíztam abban ugyanis, ha segítek neki és végre nem töltünk együtt annyi időt egy nap, talán valamelyest rendeződik a viszonyunk.
Az ujjam ott volt Gergely neve felett, csupán rá kellett volna nyomni a küldés gombra, de nagyon nehezemre esett.
Végül újabb tíz perc elteltével rányomtam a gombra, majd azonnal kiléptem az alkalmazásból és lehunytam a szemem.

Tudtam, hogy még ébren volt, hiszen kint ment még a tv és hallottam, ahogy néha köhög egyet. Lefeküdtem az ágyba és vártam, hogy történjen valami. Negyed óra telt el, mikor elegem lett és idegesen néztem meg a Gergellyel való beszélgetést. Látta, amit küldtem, de nem reagált rá semmit. Vagy meg sem nézte, vagy azóta is azt olvassa.
Kérlek, legyen az utóbbi!

A kezemben lévő telefon megrezzent, mire izgatottan néztem le a képernyőre, de csalódnom kellett, mert nem ő írt. Levente írt nekem üzenetet, amit megnyitva azonnal elmosolyodtam.

Levi: Mi van, megy az éjszakai élet?

Adél: Haha. Nem, csak nem tudok aludni. 

Adél: És te mit csinálsz ilyenkor?

Levi: Neked írok :)

Adél: Milyen vicces valaki így hajnalban...

Levi: Kicsoda? Mutasd be nekem is!

Adél: Olyan hülye vagy!

Levi: De most komolyan. Miért nem alszol?

Adél: Munkát keresek.

Levi: Kéne zsebpénz? Xd

Adél: Gergelynek.

Levi: Minek? Elmegy?

Idegesen csaptam a homlokomra. Ezt nem kellett volna elmondanom. Basszus.

Levi: Hallod? Elmegy?

Levi: Adél! Most mi van?

Levi: Haló

Levi: Elaludtál?

Adél: Ezt nem szabadott volna elmondanom....

Levi: Tehát elmegy.

Adél: El.

Leraktam magam mellé a telefont és percekig csak bámultam a plafont. Kint kikapcsolt a tv, én pedig reménykedve ültem fel az ágyban, hátha. Hátha Gergely megköszöni. Recsegett kint a parketta, én pedig visszafojtott lélegzettel vártam, hogy megtörténjen, amit akartam és amiről úgyis tudtam, hogy nem fog bekövetkezni. Amikor hallottam, hogy elmegy az ajtóm előtt, majd nyitódik a hálószoba ajtaja, csalódottan dőltem hátra az ágyamban és lehunytam a szemem.