Elérhetetlen // Befejezett

III Tizedik

Másnap reggel anya hozzám sem szólt, sőt rám sem nézett. Szendvicset azt ugyan készített, de amikor megöleltem, meg sem mozdult. Szomorúan indultam el az iskolába, egyedül, mert Gergely már korábban elment a kocsijával. Lassan lépkedtem a suliba, az első óráról el is késtem.

Levente hozott nekem egy nagy tábla csokit, ami azonnal felvidított és nem is tartott túl sokáig. Maja segített elfogyasztani, így az óra végére már nem is maradt belőle.
Megbocsátottam Leventének. Nem akartam vele is haragban lenni, úgy mint a saját anyámmal es Gergellyel, így elfogadtam, hogy ez megtörtént, hiszen már amúgy sem lehet megváltoztatni.

Gergely a tesi órát arra szánta, hogy elbeszélgetett Szilvivel, majd íratott vele egy posztot a csoportba. A posztban az áll, hogy elnézést kér mindenkitől. Tőlünk, amiért hazugságokat állított rólunk, a többiektől pedig azért, mert valótlant állított, amit aztán sokan el is hittek. A lány duzzogva írta meg a posztot, majd törölte az összes képet, amit korábban kommentelt rólunk a videónk alá.

Szerencsére, mivel közeledett a szombati osztálykirándulás, a téma hamar arra terelődött. A tesi órákon és a pénteki osztályfőnökin is mindneki erről beszélt, ráadásul sokan a többi órán is erről csevegtek. Mindneki izgatott volt, már rettentően várták, hogy együtt töltsük a hétvégét. Sajnos nem tudtam osztozni az örömükben, ugyanis Gergely ismét folytatta a paraszt stílust velem szemben.

A héten becsusszant két egyes, amiért persze számonkért az osztály előtt, majd otthon is. Az osztály előtt nem szóltam hozzá. Csak álltam, mert felállított, de egyébként némán tűrtem, ahogy aláz. Tudtam, hogy semmi értelme nem lenne ismét vitatkozni vele, így inkább hallgattam.
Otthon azonban, amikor beárult anyának, rohadt mérges lettem és miután anya elment Alízt altatni, egyből elkezdtem vele kiabálni.

Az órákon, amikor a kirándulásról volt szó, amikor mindneki tervezett, én csak ültem a helyemen, unott pofával és számoltam a másodperceket. Maja persze lelkesedett az egészért és folyamatosan azzal nyaggatott, hogy örüljek már én is. Kár, hogy nem akartam egy hétvégét eltölteni Gergely társaságában.

– Mit duzzogsz már? Elrontod Maja kedvét is – lökött oldalba Levente, amikor a folyosón sétáltunk.

Éppen egy lógást valósítottunk meg pénteken, a hatodik órában. Az udvarra készültünk, mert utána volt még két óránk és nem akartunk azért túl sok igazolatlant begyűjteni, viszont a matekhoz semmi kedvünk nem volt.

– Hova mentek? – állított meg minket a kanyarban Gergely, aki hirtelen került elénk.

– Cigizni – feleltem és álltam a tekintetét. Ha ő szivat, akkor én is idegsíthetem.

Levente háta mögött Patrik felé nyújtottam a kezem, aki ügyesen átadott nekem egy szálat. A cigit a szám elé tettem, mintha már rá is gyújtottam volna. Tudtam, hogy Gergely utálja a cigit. Azt pedig még jobban, ha Leventével és Patrikkal vagyok.
Dühösen nézett rám, majd egy gyors mozdulattal már ki is vette a kezemből a csikket. Felháborodva néztem rá, de persze ez nem volt igaz. Egyáltalán nem érdekelt, hogy elvette, főleg, hogy nem az én cigimről volt szó.

Gergely a zsebébe mélyesztette a csikket a kezével együtt. Értelemszerűen nem nyúltam oda, hiszen elég furán vette volna ki magát, ha a tanárom zsebében túrkálok, szóval inkább összefontam magam előtt a karomat és dühösen meredtem rá.
Visszaküldött órára, sőt a teremig el is kísért és megvárta, míg bemegyünk.

– Jössz egy szállal – súgta óra közben Patrik, mire némán bólintottam és elmosolyodtam.

– Adélnak mi olyan marha vicces? – szólt rám azonnal a tanár, mire a szememet forgatva elnézést kértem. – Én is így gondoltam – biccentett és már folytatta is a halálosan unalmas matek órát.

Haza érve egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy Gergely az ajtó előtt vár rám. Ledobtam a táskát és egyenesen a szemébe néztem. Anya éppen a konyhában kevert valamit, Alíz pedig valószínű, hogy aludt a szobában.

A saját szobám felé indultam, azonban Gergely elkapta a karom és megállított. Szemforgatva néztem rá, mintha csak nehezemre esne elviselni őt. Bár, ha jobban belegondolok, ez tényleg így van.

– A kisasszony kezéből ma ezt vettem elő – szedte elő a zsebéből a cigit, mire megvető stílusban nevettem el magam.

Anya lerakta a kezéből a tálat és csatlakozott Gergely mellé, mire ismét kaptak tőlem egy szemforgatást.

– A lányod egyre rosszabb viselkedést tanúsít az iskolában. Rosszak a jegyei, lóg az órákról és újabban cigarettázik is.

– Mit zavar az téged? – vetettem oda idegesen, majd ismét a szobámba indultam. – Különben sem az én hibám. Mindenről a rossz osztályfőnök tehet. Ha egy jó ember állna az osztály élén, talán nem lenne ennyi gond, kedves tanár úr – fejeztem be gúnyosan, majd becsaptam magam mögött az ajtót.