Elérhetetlen // Befejezett

Negyedik

Reggel zsibbadtan ébredtem és amint sikerült végre látnom is valamit, el fogott a.... Egyszerre több dolog is.
Először a pánik, amiatt, hogy elaludtam.
Utána jött a zavar, amit amiatt éreztem, hogy éppen Gergelyen aludtam, ráadásul egész éjszaka.
Végül pedig a döbbenet a körülöttünk lévő kupi miatt. Jó, nem volt annyira vészes, de ha anya meglátja, akkor....

Anya. Hol van anya? Miért nem keltett fel és miért nem szólt még este, hogy szálljak le a pasijáról?

7:48 volt. Felugrottam és keltegetni kezdtem Gergelyt, aki csak nyöszörgött.

– Gyere már, te mamlasz! Kurva nagy késésben vagyunk!

– Vigyázz a szádra – motyogta, majd karja újra elnehezedett és a kanapén landolt.

Ideges lettem és úgy döntöttem, nem kímélem. A konyhába mentem egy kancsó hideg vízért, majd nyakon öntöttem vele.

– Bazd meg!

– Vigyázz a szádra!

– Na, elég a feleselésből! Azért a tiszteletet elvárom, ha már ennyivel fiatalabb vagy nálam.

– Ugye csak viccelsz, Tata?

– Na csönd legyen! Nézd meg, hogy nézek ki! Hogy megyek így dolgozni?

– Mit tudom én. Öltözz át. Ha szerencséd van, akkor találsz valami göncöt anya szekrényében.

– Tényleg, anyád merre van?

– Asszed, tudom?

Az étkező asztalon egy kis cetlit hagyott a gyönyörű kézírásával.
Olvasni kezdtem, de Gergely szorosan mögém állt, kezével az asztalt támasztotta, én pedig levegőt sem tudtam venni.

Inkább hagytam a francba anya írását és a szobámba mentem, hogy átöltözzek és kifésüljem gubancos hajam.

Gergely persze ordítva közölte, hogy ő siet a suliba, így esélyem sem volt utána menni, hogy legalább egy darabon vigyen el, mert elég ciki lett volna egy melltartóban elé állni ezzel.

Kapkodva vettem magamra a pólót, pulcsit, dzsekit és a cipőt, a táskát pedig úgy, ahogy volt, az előző napi cuccal kaptam a vállamra és indultam el. Persze már mindegy volt, már néhány perce folyt az első óra és akárhogy rohanok, erre már nem érek be.
Amint rájöttem, hogy amúgy matek van, lassítottam a lépteimen és azt sem bántam, hogy így a második óra egy részét is kihagytam.

– Csak nem pasi van a dologban? – kérdezte Maja, ahogy helyet foglaltam mellette. Egy pillanatra lefagytam, de aztán elővettem egy tollat és ránéztem.

– Dehogy.

– Gyanús vagy te nekem. Az illatod nem erről árulkodik.

– Tessék?

Szagolgatni kezdtem magam és valóban éreztem Gergely parfümjének illatát. Csak ne ismerjék meg!

– Adél, lenne szíves befejezni a saját maga szagolgatását?

– Elnézést, tanárnő.

– Én elnézem, de most megkérem, hogy távozzon.

Remek. Két perce sem érkeztem és máris ki lettem küldve. Ez a mai napon már a második igazolatlan órám. Anya örülni fog neki, hogy mennyire jó kislány vagyok.

A folyosón sétáltam, amikor a bejárati ajtón Gergely lépett be és mivel a portás beszélgetni kezdett vele, elbújtam a lépcső mellett.

Sajnos nem hallottam őket, de igazából nem is voltam kíváncsi a beszélgetésre. Csupán azt akartam, hogy ne vegyenek észre.