Elérhetetlen // Befejezett

II Negyedik

Annak ellenére, hogy egész éjjel alig aludtam, az ébresztőre azonnal kiugrottam az ágyból és ebben az évben az eddigi leggyorsabb tempóban készültem el.

A nagynéném meglepődött, hogy ilyen hamar összekaptam magam és még a reggelit sem eszem meg otthon, majd csak a suliban. Hallottam, hogy valami olyasmit motyog, hogy bizonyára fiú van a dologban, de inkább úgy tettem, mint akinek fel sem tűnt a megjegyzése. Gondoljon, amit akar, én már alig vártam, hogy megszabadulhassak attól a vacaktól.

A parkba pontosan érkeztem, de várnom kellett néhány percet, hogy Szilvia is megjelenjen. Önelégült arckifejezéssel lépett elém, én pedig iszonyú dühösen rángattam elő a táskából az alsógatyát, majd hozzávágtam.

– Remélem, most boldog vagy – köptem a szavakat, majd indulni készültem.

– A lehető legboldogabb, drága Adél.

A lány felnevetett, amitől döbbenten pislogtam rá. Létezik, hogy ez tényleg ennyire bolond legyen? Végül inkább elengedtem a fülem mellett a vinnyogó hangot és az épületbe siettem, hogy megkezdődjön egy pocsék nap.

Ahogy beléptem a suliba, Maja azonnal letámadott engem és a mosdóba rángatott.

– Jól láttam, hogy az előbb a világ legnagyobb ribancával találkoztál a parkban?

– Aha.

– Mégis mit akart?

– Egy alsógatyát.

Maja először döbbenten pislogott, de amikor látta, hogy nem nevetem el magam és rájött, hogy komolyan beszélek, a szemei még nagyobbra tágultak.

– Hogy mi van?

– Megzsarolt, hogy mindenki megtudja, mi történt Gergely és köztem, ha nem hozok neki egy alsót.

– Úgy érted.....

– Pontosan úgy.

– Na jó, de... Honnan tudja, mi volt?

– Videóra vette az egész beszélgetést és azzal fenyegetett, hogy elküldi mindenkinek.

– Mekkora szemét!

– Az – értettem vele egyet és ezzel én lezártnak is tekintettem a témát. Úgy tűnt, a barátnőm is, de második órán, ami biosz volt, a semmiből mégis rám nézett és akkora hülyeséget mondott, hogy nem akartam hinni a fülemnek.

– Oké, hoztál neki egyet, na és velem mi lesz?

– Tessék?

– Adél, van valami probléma? – a tanár dühösen ráncolta a homlokát, mire elnézést kértem, majd döbbenten fordultam Maja felé.

– Most mi van? Ha neki lehet ultramenő, Gergelytől csórt alsója, akkor nekem is – rendesen duzzogni kezdett, hogy neki mégis miért nem hoztam.

– Maja, kérlek, mondd, hogy nem beszélsz komolyan!

– Hát persze, hogy nem – forgatta a szemét. – Mégis ki az a hülye, aki ilyet kér?

Felvont szemöldökkel néztem rá, majd sóhajtottam.

– Oké, ma délután szerzünk egyet neked is – adtam be a derekam, mire a legjobb barátnőm visítozni kezdett és felugorva a székről szorosan ölelgetni kezdett.

Mindneki értetlenül nézett ránk, mire én csak megvontam a vállam. A tanárnő azonban mindkettőnket kihajított az órájáról, de ez egyikünket sem hatotta meg túlságosan.