Elérhetetlen // Befejezett

II Hatodik

Eljött a suliban minden évben megrendezett bál napja.
Maja és én izgatottan, egymás mellett lépkedve érkeztünk meg a suliba, ahol már javában folyt a buli.
Az épület díszekben pompázott, a folyosón mindneki kiöltözve rohangált. A fiúk öltönyben, a lányok keringő ruhában voltak. Általában inkább a lányok szaladgáltak, ki egy hajvasalót keresve, ki a sminklemosóval szenvedve, de akadt olyan is, aki a párja után rohanva kiabált. Egyszóval teljes volt a káosz.

Maja és én a terembe mentünk, ahol Szilvi ezerrel cicomzákodott, majd amikor meglátott minket, felkapva a cuccait inkább kivonult a teremből. Szemforgatva néztünk utána, majd leültünk a többiekhez beszélgetni.
A tánc hétkor kezdődött.
Az egész iskola összes diákja, aki részt vett a táncban, egyszerre vonult be a felcsendülő zenére, majd a helyünket elfoglalva keringőztünk a tanárok előtt, akik közt ott állt a kamerás is, aki később majd feltölti a felvételt az iskola oldalaira.
A közös tánc után következett a csere, ahol igazából mindenki mindenkivel táncolt. Maja és néhány osztálytársam felkért, ezután viszont ők máshoz mentek, én pedig folyamatosan Gergelyt kerestem. Sajnos sehol nem láttam, így csalódottan igent mondtam egy kilencedikes fiúnak.

Nagyjából fél óra volt erre a bulira, utána kihirdették a bálkirályt és királynőt. Két végzős kapta a díjat és miután a terem közepén ketten is táncoltak egyet, a DJ, aki az egyik stúdiós fiú volt, bejelentette, hogy negyed óra múlva kezdődik az igazi buli.
Az összes lány az ajtóhoz tömörülve egyszerre akart kijutni, így egy kisebb tumultus alakult ki. Csak öt percbe telt, mire kiértünk és már rohantumk is átöltözni.

A teremben a lányok kiabálva szóltak rá a fiúkra, hogy takarodjanak már ki onnan, én pedig Majával együtt inkább az öltözőt vettem használatba.
Átvettük az egyszerűbb, de még mindig csinos ruhákat, majd a keringős cuccal a terembe siettünk. A torna teremben már ordított a zene, így gyorsan pisiltünk egyet és már ott is voltunk.

Egy ideig ugráltunk, nevettünk és beszélgettünk az osztály többi tagjával, majd én elmentem inni és venni valami rágcsát. Mire visszaértem, a többieket sehol nem láttam. Akkora tömeg alakult ki, hogy képtelenség lett volna átverekedni magamat közöttük, ráadásul a gyér fények miatt nagyjából semmit nem láttam.
Úgy döntöttem, hogy előbb elfogyasztom, amit vettem magamnak a folyosón üzemelő büfében, majd utána megkeresem őket. A terem szélén állva ettem és ittam, amikor hirtelen megpillantottam Gergelyt. Természetesen a legnagyobb tömeg kellős közepén táncolt.
Gondolkodás nélkül indultam el felé és az elém kerülő ugráló, ordítozó és smároló diákokat lökdösve próbáltam elcsípni Gergelyt. Mire átverekedtem magam a tömegen, ismét szem elől tévesztettem, így forogni kezdtem.
A zene őrjítően hangos volt, a fények vakítóan világítottak a szemembe, a levegő fullasztó volt és egyre többen léptek rá a lábamra.
Valahogy sikerült kimásznom a többiek közül és a terem szélén megállva ismét forgolódni kezdtem. 
Amikor már hányingerem volt a sok embertől és a sok forgástól, izzadtan és kipirulva ballagtam vissza a termünkbe.

Az osztályban senki nem volt, így az egyik székre leülve előszedtem a telefonomat és megpróbáltam elérni valakit, de persze senki nem hallotta, hogy keresem. Éppen elkezdtem a kedvenc játékomban az egyik legnehezebb pályát, amikor nyílt az ajtó és Gergely szólalt meg.

– Már mindenhol kerestelek – nézett rám mosolyogva és maga mögött becsukta az ajtót.

Döbbenten néztem rá, néhány másodperc múlva pedig jelezett a kezemben tartott telefon, hogy elvesztettem a játékot. Még mindig kábán néztem a felém közeledő férfit, majd a telefont lerakva az asztalra én is felálltam és léptem felé párat.
Amikor csak pár centi választott el minket egymástól, Gergely az egyik kezét a derekamra helyezte és mosolyogva nézett a szemembe.

– Adél. El sem tudom mondani, mennyire hiányoztál.

– Én... – kezdtem volna, de ujját a számra helyezve elhallgattatott és arcával egyre közelebb hajolt hozzám.

Az ajka már majdnem elérte az enyémet, amikor.... Amikor megszólalt a telefonom és elhátráltunk egymástól.
Az asztalhoz lépve a kijelzőn anya neve villogott és rémülten néztem az előttem álló férfi szemébe.
Gergely közelebb lépett, kivette a telefont a kezemből, lerakta az asztalra és kezét ismét a derekamra helyezte. Megragadtam a gallérját és vágyakozva húztam magamhoz közelebb.
Ott álltunk egymással szemben, már majdnem megcsókoltuk egymást, amikor feltűnt, hogy a telefonom még mindig csörög.
Minden erőmmel azon voltam, hogy kizárjam a fülsüketítő csörgést és csak a közelgő csókunkra koncentráljak.