Elérhetetlen // Befejezett

II Harmadik

Reggel viszonylag jó kedvvel és kipihenten ébredtem. Annak ellenére, hogy tegnap Gergely kidobott a suliból, boldog voltam, hiszen végre tisztáztam mindent a legjobb barátnőmmel, aki nem fordult ellenem, hanem támogatott. Dudorászva készültem el és ez feltűnt Tündének is, aki az örömömet látva szintén feldobódott és hatalmas vigyort varázsolva az arcára tervezgetni kezdte a hétvégét.

A suliba érve egyből Maját kezdtem keresni, így elindultam a büfé irányába, de a lépcső elején egy kar visszarántott. Dühösen néztem a manikűrözött, csillogós rózsaszín körmök tulajdonosára, aki nem más volt, mint Szilvia. Sóhajtva néztem rá, majd kirántottam a karomat a szorításából.

– Mit akarsz? – dühösen összefontam a karjaimat és olyan gyűlölettel néztem rá, ahogy csak tudtam.

– Ne itt beszéljük meg – sziszegte, majd elindult a folyosó egyik eldugott végébe. Mikor megállt és szembe fordult velem, láttam rajta, hogy iszonyú dühös. – Szóval Gergely vőlegény lett? Eljegyezte az anyádat, mi? Hát innen volt neked információd a terhes barátnőről! – magam előtt összefont karokkal, dühösen meredtem rá, miközben végigmért, majd a szemembe nézve folytatta –  Szánalmas vagy és undorító, hogy lesmároltad álmaim pasiját!

– Nekem még mindig több jogom van hozzá, mint neked!

– Mekkora ribanc vagy! Ha anyád megtudja, balhé lesz otthon – száját ördögi vigyorra húzta, én pedig fáradtan néztem rá.

– Tudja, úgyhogy kérlek, ne húzd az időmet és mondd, mit szeretnél.

Ismertem már annyira, hogy tudjam, akar valamit. Nem rángatna el csak úgy a folyosó kellős közepéről, ahol ráadásul bárki megláthatja, hogy velem beszél, ha nem lenne rá nyomós oka.

Kissé megdöbbent azon, hogy azt mondtam, az anyám tudja, hogy megcsókoltam Gergelyt. Nem voltam rá büszke, nem akartam neki felvágni, csupán azt akartam, hogy ne terjessze a hírt senkinek.
Néhány perc kellett neki, hogy újra összeszedje magát és kitervelje, mit kérjen tőlem. Aztán amikor megint széles mosolyra húzta a száját, már tudtam, hogy megszületett az ítélet, ami nekem rohadtul nem fog tetszeni.

– Azt akarom, hogy hozd el nekem az egyik alsógatyáját.

– Tessék?

Olyan szinten ledöbbentett amit mondott, hogy az sem érdekelt, hogy olyan hangosan kiabáltam rá, hogy a fél folyosó felénk nézett.

– Holnapra hozd el nekem az egyik alsóját és akkor ez itt – a telefonjára mutatott, amin egy megállított felvétel látszott rólam és Majáról, a parkban – nem kerül ki sehova. De ha mégis úgy döntesz, hogy szeretnéd, ha minden lány utalni kezdjen, akkor csak hajrá! Ne hozz nekem ajándékot!

– Mekkora szemét vagy!

– Holnap tali a parkban félkor! Ne késs!

Elfordult tőlem, haját az arcomba csapta, majd távozott a termek irányába. Döbbenten és dühösen mentem órára és átkoztam magam, hogy nem figyeltem tegnap a parkban. Fene se gondolta volna, hogy ez a csaj ekkora pszichopata és képes felvenni egy olyan beszélgetést, amihez semmi köze, majd ezért cserébe a szerelme alsóját kéri el.

Az órák alatt képtelen voltam figyelni. Izgultam amiatt, hogy haza kell mennem, de nem tehettem mást. Nem szerettem volna, hogy ez az egész kiderüljön és mindneki megtudja, mit tettem. Ígyis eggyel több személy tudta már a kelleténél. Sőt, ha belegondolok, akkor anyának sem kéne tudnia, ez pedig már két fő.

Órák után gyorsan megöleltem Maját, majd izgatottan indultam haza. Mióta anya kidobott, nem jártam a lakásunkban és előre rettegtem, hogy esetleg valamelyikük otthon lesz. A kulcsot úgy fordítottam el a zárban, hogy közben úgy éreztem magam, mint valami betörő, holott a saját anyám lakásába nyitottam be éppen. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy egyedül vagyok, az ajtót bezártam, majd a táskámat a földre dobva beléptem a hálóba és felhívtam Szilvit.

– Csak nem közölni szeretnéd, hogy a videó felkerülhet? Egy gombnyomás és a kérésed már teljesült is.

Legszívesebben rávágtam volna a telefonra, de ököllel, hogy a képernyő betörjön. Bár tudtam, hogy ettől Szilvi arcáról nem tűnne el a mosoly, mégis jó érzés lett volna ezt megtenni.
Ehelyett inkább megfordítottam a kamerát és kinyitottam Gergely fiókját, amelyben az alsóneműjét tartotta.

– Válogass, te ribanc!

Még a beszólást is elnézte nekem, úgy csorgott a nyála. Egy ideig ide – oda kellett vinnem a telefont, hogy Szilvi alaposan felmérhesse a kínálatot, majd végre sikerült kiválasztania egy szinte teljesen ugyanolyan feketét, mint az összes többi. Becsuktam a fiókot, majd felálltam és arra készültem, hogy kinyomjam a hívást, de Szilvi visítani kezdett.

– Ha már ingyen műsor van, kérek még valamit. Valami személyesebbet.

– Tudsz ennél is személyesebbet? – morogtam a telefonnak, de a lány mintha meg sem hallotta volna, folytatta a csacsogást.

– Talán a fésűje vagy a fogkeféje – gondolkozott hangosan, mire majdnem felnevettem. Ez tényleg őrült.

– Most már legyen elég! Megkaptad, amit kértél! Azt mondtad, egy alsó kell, hát itt van! Holnap már szagolgathatod, vagy bánom is én!

– Féltékeny vagy? Vegyél el egyet magadnak is és kész – vigyorgott rám ismét a lány. – Annyi baj legyen, a következő tárgy maradjon a kövi alkalomra – rám kacsintott, én pedig dühösen ráztam a fejem.

Kezemben a telefonnal és Gergely alsójával már éppen az előszobában voltam és Szilvit próbáltam lerázni, aki éppen arról papolt, hogy reméli, a tiszták közül vettem el a darabot.
Ekkor hirtelen kattant a zár, nyílt az ajtó, majd Gergely állt meg közvetlenül előttem.

A férfi felvont szemöldökkel végigmért. Először a kezemben lévő telefonra tévedt a tekintete, amit szerencsére sikerült letakarni valamelyest és reméltem, hogy nem látta meg, kivel beszélek, de amíg én ezen gondolkodtam, ő már kiszúrta, hogy mi van a másik kezemben. Azonnal elvörösödtem és lesütöttem a szemem. Már nem tehettem vissza, hiszen sok múlt rajta, így egy szó nélkül léptem el Gergely mellett és gyorsan magamra rángatta a cipőt lerohantam a lépcsőn.

Ahogy a bejárati ajtó kicsapódott előttem, rohanni kezdtem és a könnyeim patakokban folytak az arcomon. Még az sem volt ennyire megalázó, amikor Gergely ordítozott velem, vagy amikor anya rajtakapott minket.
Tünde otthonáig rohantam, majd kifulladva dobtam le a táskát, amit az utolsó pillanatban kaptam a kezembe Gergely lába mellől és az ajtó elé kuporodva a fejemet többször is erősen a falba vertem.
A sós könnyek mardosták az arcomat, rázott a sírás, kapkodtam a levegőt. Olyan hangosan szipogtam, hogy az egész házban hallani lehetett.

– Szívem, mi a baj?

A könnyek azonnal elálltak, ahogy meghallottam Tünde hangját, majd amikor megláttam, úgy éreztem magam, mint egy igazi nyomorék. Meg sem próbáltam eltüntetni a kezemben lévő ruhát, csupán letöröltem az arcom és hagytam, hogy a nagynéném magához öleljen.

– Mi történt, Adél?

– Semmi, csak.... Nehéz napom volt – böktem ki végül, majd a szobámba siettem.

Egész délután próbáltam kizárni a fejemből Gergely döbbent arckifejezését, de nem sikerült.
Azt végül nem tudtam, hogy Szilvi mikor tette le a telefont, de mire a szobámba mentem, már nem volt vonalban. Szerencsére. Belehaltam volna, ha ezt is felveszi és ezzel is zsarolni próbált volna.

Tünde kedves volt és nem zaklatott sokat. Hozott nekem egy teát és kekszet, majd felajánlotta, hogy nézzünk filmet, de mivel semmi kedvem nem volt hozzá, inkább elhalasztottuk ezt a programot.  A nagynéném ezután távozott a szobámból, én pedig egyedül maradtam a fejemben szüntelenül lejátszódó jelenettel, ami a lakásunk előszobájában történt.

Már késő este volt, mire sikerült lenyugodnom és már nem pörögtem folyamatosan azon, ami történt. Elővettem a telefonomat, azzal a szándékkal, hogy megmagyarázom Gergelynek, ami történt, azonban az üzeneteinkbe belépve ismét azt láttam, hogy tiltva vagyok.
Hülye Szilvi! Ha nem lenne ekkora idióta, akkor nem tiltott volna le újra, hiszen tegnap már feloldott.
Sóhajtva dobtam el a készüléket és tehetetlenül feküdtem végig az ágyamon, annak reményében, hogy a holnap jobb lesz.