Elérhetetlen // Befejezett

III Kilencedik

Az ajtó előtt megtorpantam. Vettem néhány mély levegőt és csak utána nyomtam le a kilincset. Számítottam rá, hogy Gergely ideges lesz, hiszen hallottam a telefonban a hangját. Tudtam, hogy dühös, hogy utál engem, így kissé tartottam attól, miket fog majd a fejemhez vágni.

Amikor beléptem az ajtón, rögtön szembe találtam magam vele, amitől kissé zavarba jöttem. Nem állva és nem az ajtóban terveztem ezt a veszekedést, de úgy tűnt, Gergely ezt máshogy gondolja.
Hatalmasat nyeltem, majd a szemébe néztem.

– Direkt csinálod ezt velem, Adél? Szándékosan teszed tönkre az életem? Azért, mert nem lehetek a tiéd? Azért, mert én mást, az ANYÁDAT szeretem?

– Kérlek, halkabban! Az egész ház ezt hallgatja! – kértem, mert tisztában voltam vele, hogy a lépcsőházban mindent lehet hallani, még csukott ajtó mellett is.

– Ne kérj engem semmire, Adél! Már bánom, hogy annak idején úgy bántam veled.

– Ne mondj ilyeneket, Gergely. Dühös vagy, megértem, de ettől még nem kell, hogy a jó emlékeket letagadd!

– Fejezd be, Adél, komolyan mondom! Elegem van belőled, hát nem érted?!

– Nekem is belőled, de képzeld, ezt meg kell oldani valahogy, különben sosem mosod le magadról a sarat, miszerint a tanítványoddal kavarsz, aki amúgy a feleséged lánya is!

– Utállak!

– Én is téged, hidd el! Ettől viszont ugyanúgy van minden. Nem jöttél ma, így azt hiszik, minden igaz! Szilvi kommentje a győztes, az visz mindent. Sokan elhiszik, de vannak, akik tőlem akarják tudni, mi van. Én viszont nem vagyok hajlandó magyarázkodni, érted?

– Mit akarsz? Mit csináljak? Mindenki tudja, hogy utáljuk egymást! 

– Színjáték. Mindenki azt mondja, ez csupán játék! Azt hiszik, így akarjuk leplezni, hogy egy pár vagyunk. Gergely, rohadt nagy szarban vagyunk és igen, miattam, de most nem ez a lényeg. A tanárok talán még nem tudják. Ezt előttük kell megelőzni. Mielőtt bármit is lépnének. Téged ellehetetlenítenek, engem pedig kicsapnak! Megmondta a diri, még egy balhé és én is repülök.

– Faszért van veled ennyi baj!

Fél órán keresztül tanakodtunk, hogy mi legyen. Persze közben szidtuk is egymást, de mindig visszatértünk arra, hogyan oldjuk meg a problémát. Jelenleg az fontosabb volt, mint az állandó marakodásunk.

– Jó. Csinálunk egy videót és megosztjuk a csoportban – közölte Gergely, mire beleegyezően bólintottam.

A csoportban egyébként az összes diák benne volt. Általában itt beszéltük ki a tanárokat, az iskolai eseményeket, itt osztották meg az osztályok a képeiket egymással és itt kértük el a felsőbb évesek füzeteit is. Vagy az alsóbb évesekét, például egy érettségi előtt álló lusta diák...

Leültünk a kanapéra, úgy, hogy csupán a vállunk érjen össze, én pedig kinyújtottam a kezem és elindítottam rajta a felvételt.

– Sokan kérdezték ma tőlem, hogy valójában mi van köztem és Dudás tanár úr között. El kell, hogy szomorítsak pár embert, ugyanis az ég világon semmi. Gergely, vagyis Dudás tanár úr az édesanyám férje, a húgom édesapja. Ezenkívül pedig a testnevelés tanárom és szeptember elseje óta az osztályfőnököm.

– Így van – vette át a szót Gergely. – Az összes információ, ami arról szól, hogy Adél és én együtt vagyunk, csupán kitalált. Tény, hogy nem vagyunk túl jóban, de ez csak ránk tartozik. Tudom, sokszor az iskolában veszekedtünk egymással, amit nyilván nem kellett volna, de utólag már nem tudjuk megmásítani a történteket. Sajnos.

Éreztem, hogy ebben az utolsó sajnos szóban nemcsak erről van szó, hanem arról, ami tényleg a mi történetünk. Gergely is sajnálta azt, hogy elmúlt az, ami régen volt köztünk. Szomorú mosolyra húztam a szám, Gergely pedig folytatta.

– Az iskolából azért megyek el, mert az igazgató így határozott. A sok veszekedés Adéllal helytelen volt és teljes mértékben egyet értek az igazgató úrral a döntése miatt. Azt, hogy ezután hol fogok tanítani, senkinek sem fogom elárulni, ne is kérdezzétek.

– Így van. Köszönjük, hogy megnéztétek, többet nem kívánunk nyilatkozni ebben az ügyben. Legközelebb ha feljön bármilyen téma, ami ezzel kapcsolatos, csak jusson eszetekbe ez a videó! 

Leállítottam a videót, majd közzétettem a csoportban. A kommentek és reakciók azonnal ellepték a videót és Gergellyel visszafojtott lélegzettel, egymás mellé hajolva olvastuk, mi történik a kommentek közt.
A legtöbben megértették és lelájkolták a videót, de voltak, akik ertetlenkedi kezdtek és újabb történeteket találtak ki. Akadt olyan is, aki egyszerűen hazugnak nevezett minket, mert ő tudja, amit tud és kész.

Mikor már azt hittük, hogy a néhány utálkozón kívül minden rendben, megérkezett Szilvi és igazán aljas dolgot tett.

Szilvi: Szerintetek ilyen képei vannak egy mostoha apa – mostoha lánya, vagy egy tanár – diák párosnak?

Szilvi a komment alá néhány képet csatolt.

– Ne, ne, ne, ne, ne!

A képek rólam és Gergelyről készültek. Ezzel zsarolt a tavalyi tanév során és ezek készültek a gyűrű vásárláskor.

A tenyerembe temettem az arcom és magamban dühöngtem. Hogy lehet valaki ennyire szemét?

– Vegyél be a csoportba és rendet teszek!

– Biztos?

– Teljesen.

Bevettem Gergelyt a csoportba, aki azonnal kommentekkel árasztotta el a képeket, amiket Szilvi osztott meg.

Gergely: A képek nem felelnek meg a valóságnak! Csupán szerkesztett fotók, amivel Szilvia azt akarja elérni, hogy hazugnak gondoljatok engem és Adélt is. A videóban már elmondtuk, mi van velünk, kérek mindenkit, hogy ehhez tartsa magát.

Levente: Tanár úr mit keres itt?

Szilvi: Nem tudom, de mindjárt törlöm.

Gergely: Szilvia, az ügyre holnap visszatérünk az iskolában!

Gergely ezután fogta magát és kilépett a csoportból.

– Szép volt – néztem rá büszkén, de ő szigorúan pillantott rám.

– Tartsuk magunkat ahhoz, amit a videóban mondtunk és lehetőleg ne is beszéljünk!

– Oké. Értem. Viszont egy utolsó kérdés. Elmész oda tanítani, amit küldtem?

Gergely mélyen a szemembe nézett, majd válasz nélkül felállt a kanapéról és elment otthonról.
Fáradtan dőltem hátra a kanapén és lehunytam a szemem.

Amikor újra kinyitottam a szemem, már késő este volt, a hálószoba ajtaja pedig csukva volt, ami nem jelentett mást, csak azt, hogy haza jöttek. Elmentem zuhanyozni, majd a szobámba menet megálltam az ajtó előtt és benéztem. Szomorúan néztem a sötét szobába, ahol Gergely, a húgom és anya már mélyen aludtak. A húgom a kiságyban, ők pedig ketten, együtt.
Halkan behúztam magam után az ajtót, majd a szobámba mentem és az ágymra ülve válaszoltam Majának, majd elindítottam egy filmet és hagytam, hogy a gondolataim elkalandozzanak. Fogalmam sincs, milyen volt a film, amit elvileg megnéztem, mert mire véget ért, én fejben már olyan messze jártam, hogy azt sem tudom, hogy jutottam odáig, nemhogy azt, mi volt a film cselekménye.