Elérhetetlen // Befejezett

II Első

Gyors léptekkel haladtam az iskola felé, Maja pedig folyamatosan mögöttem rohant és próbált beérni.
Mikor bekanyarodtam volna a suli utcájába, mellém ért és a karomat elkapva maga felé fordított.

Haja csapzottá vált a sok rohanástól, arca pedig egészen kipirosodott, miközben barna szemei villámokat szórtak.

– Elárulnád, hogy mi a fene bajod van? Nagyjából három hete nem értelek el, aggódtam érted.

Maja összefont karokkal nézett rám, én pedig tudtam, tovább nem titkolhatom el, ami történt, legalább egy részét muszáj leszek elmondani neki. Sóhajtva néztem rá, majd én is összefontam a karom.

– Semmi bajom, egyszerűen csak elegem volt és szükségem volt egy kis környezetváltozásra.

– Van bármi köze az eltűnésedhez annak, hogy anyád és Gergely össze fognak házasodni?

A kérdése kicsit sem lepett meg, mégis váratlanul ért. Reméltem, hogy Maja nem látta anyám képét, ami a gyűrűről, majd a csókolózásukról készült. Ezek szerint barátnőm egész szünetben a neten lógott és véletlenül sem kerülte el a figyelmét ez az esemény.

– Nem szeretnék erről beszélni.

– Adél, azt sem mondtad, hogy Gergely az anyád pasija! Onnan tudtam meg, hogy amikor átmentem hozzátok, hogy végre kirángassalak, ő nyitott ajtót!

Maja dühösen vágta a fejemhez, hogy miért nem avattam be a dolgokba. Egyszerűen nem volt most ehhez energiám, ezért sarkon fordultam és szinte futni kezdtem a suli irányába.

– Adél, ugye tudod, hogy ezt nem rendeztük le ennyivel? – kiabált utánam Maja, majd dühösen fújtatva követett az épületbe.

Gyomorgörccsel kerülgettem a többi diákot és igyekeztem elkerülni Maját, Szilvit és Gergelyt.
Nem tudtam, hogy Szilvi értesült – e már arról, ami történt, de egyenlőre nem is akartam megtudni.

Gergely és én azóta nem beszéltünk, hogy lesmároltam. Miután egész éjjel bőgtem, anya hagyott egy levelet, hogy egy időre költözzek a nagynénémhez. Sem anya, sem én nem mondtuk el neki, hogy miért kellett ez a hirtelen költözés, de szerencsére Tünde nem firtatta a dolgot és végig nagyon rendes volt velem.
Egy egész hétvégét töltöttem az új szobámban, majd vasárnap este végre kimentem onnan vacsorázni. Tünde valószínűleg látta, mennyire rosszul éreztem magam, így engedte, hogy a szünet előtti utolsó három napot ellógjam.
Gergelynek és anyámnak is hosszú bocsánatkérő leveleket fogalmaztam meg, válasz mégsem érkezett egyikre sem. Gergely mindenhol letiltott, anya ugyan olvasta, vagy legalábbis megnyitotta az üzeneteket, mégsem reagált semmit.
Ezek miatt semmihez és senkihez nem volt kedvem, így az egész szünetet egyedül töltöttem. Igyekeztem néha mosolyogni, vagy boldognak tűnni, hogy a nagynéném ne érezze azt, hogy feleslegesen készült annyit az ünnepre, mégsem nagyon jött össze. Karácsony este eltört a mécses és képtelen voltam abbahagyni a bőgést. Reméltem, hogy a szeretet ünnepére valahogy elfelejtjük, vagy legalább túltesszük magunkat azon a péntek estén, ez mégsem történt így. Anya nem keresett engem, Gergelynél pedig változatlanul le voltam tiltva.

Most pedig, az első hétfőn kissé rettegve léptem be az ajtón és próbáltam kerülni inkább mindenkit. Csupán túl akartam élni ezt a napot és hazamenni, hogy aztán megint sajnálhassam magamat. 

Gondolataimból a csengő éles hangja szakított ki, majd a tanár érkezése. Fel sem tűnt, hogy a többiek mennyire hangosak voltak, miközben a szünetről dumáltak. Maja szótlanul ült mellettem és rám sem nézett. Sajnáltam, hogy így alakult, de az volt a helyzet, hogy magamat sokkal jobban sajnáltam. És ez igen szánalmas dolog.

Miután Maja a nap folyamán egyszer sem kezdett el velem beszélgetni, kissé szarul éreztem magam. Egésznap csak lézengtem és arra vártam, hogy végre kiléphessek ebből a hülye épületből.
Órák után szinte elsőként hagytam el a termet és rettentően örültem annak, hogy végre megszabadultam.
Fellélegeztem, hiszen sikerült elkerülni Gergelyt és még Szilvia sem talált meg a hülyeségeivel.

Amilyen gyorsan csak tudtam, haza siettem, majd a táskámat a földre dobva egyenesen a szobámba vonultam és elterültem az ágyamon.
Órákon át feküdtem és bámultam a plafont, megpróbálva felkészíteni magam a holnapi napra. Holnap ugyanis már nem kerülhetem el a találkozást Gergellyel. Ma még megúsztam, hiszen elmaradt a tesi óra, de ezt nem csinálhatjuk még év végéig! Egyszer neki is szembe kell néznie velem és meg kell hallgatnia engem.

Tünde hazaért, segítettem neki elkészíteni a vacsorát és váltottam vele néhány szót a mai napról, majd ismét a szobámba vonultam azzal a céllal, hogy pihenek. Mielőtt azonban leraktam volna a telefonomat az ágy melletti szekrényre, egy hirtelen ötlettől vezérelve megnyitottam az üzeneteimet.
A legelső beszélgetés Majával volt, illetve lett volna, ha én is válaszolok neki. Így nem volt más csupán, olvasatlan üzenetek milliója.
Gergely a szokásos első vagy második hely helyett most csupán az ötödik volt, de azért megnyitottam a beszélgetést, hogy a régi hülyeségeinket visszaolvassam. Azonnal feltűnt, hogy már nem vagyok letiltva és annyira örültem, hogy már majdnem elkezdtem bepötyögni számára valami szöveget, amikor láttam, hogy ír. Visszatartott lélegzettel vártam arra, hogy mi lesz ebből, de miután percekig gépelt, a három pont eltűnt onnan és hiába vártam másfél órát, nem érkezett üzenet.
Kissé csalódottan léptem ki a beszélgetésünkből, majd megnyitottam Maja üzeneteit.

Maja: Unalmas volt nélküled a nap.... Holnap ugye jössz?

Maja: Hallod, unatkozom! Hülye matek van és fingom nincs erről az egészről, úgyhogy gondoltam, boldogítalak kicsit. Képzeld, Dudás tanár úr ma kiosztotta az osztályt, mert nem bírtak viselkedni. Olyan vicces volt, látnod kellett volna! Teljesen ideges lett, pedig azért nem volt olyan nagy cucc, amit a többiek csináltak.

Maja: Adél, minden oké? Aggódom érted. Mindegy, kellemes szünetet és ünnepeket! Azért jó lenne egyszer talizni....

Maja: Boldog Karácsonyt! 28án egy tali?

Maja: Azt a k..... Adél, miért nem mondtad, hogy az anyád és Gergely??? Reggel mentem, hogy mostmár megnézem, mi van veled, erre ott állt előttem egy melegítőben, póló nélkül! Úristen, olyan jó teste van! Oké, leállítom magam, hisz most nem erről van szó, de azért ezt nem tudtam figyelmen kívül hagyni xd

Maja: Oké, köszönöm, hogy barátnők vagyunk, mégsem tudtam, hogy az anyád a tanárunnkal van. Nem elég, hogy a pasija még el is jegyezte? Miért mindent máshonnan kell megtudnom? Azt hittem, mindent megosztunk egymással. Adél, kérlek, beszéljünk. Hiányzol.

Maja: Nem tudom, mi a fene bajod van és hogy miért nem írsz nekem vissza, de már nagyon bosszant! Azt sem tudom, hol vagy és annyi mindent kéne megdumálni. De te mégcsak meg se nyitod, amiket írok neked.

Letöröltem a könnyeimet és próbáltam megnyugodni. Ez a hülye önsajnáltatás! Igaza volt Majának, tényleg paraszt voltam. Azért nem lett volna olyan nehéz válaszolni neki.

Adél: Sajnálom, Maja. Te is hiányzol nekem. Holnap megbeszéljük.

Maja: Na végre... Tudod, milyen dühös voltam rád? Oké, talán ez feltűnt, ahogy elolvastál mindent. Feltéve, hogy el is olvastál mindent.

Adél: Mindent elolvastam és tényleg sajnálom. Idő kellett nekem is. Nem tudtam, hogy mondhatnám el.

Maja: Mindegy most már. De holnap azért egy részletes beszámolót kérek arról, hogy milyen vele élni.

Adél: Mindenképp xd

Leraktam magam mellé a telefont, majd próbáltam egyenletesen venni a levegőt, miközben lehunytam a szemem. Véget kellett vetnem ennek. Elhatároztam, hogy másnap elé állok és addig nem megyek sehova, amíg meg nem hallgat.