Elérhetetlen // Befejezett

III Tizenegyedik

Szombat reggel hatkor keltünk. A cuccomat már előző este bepakoltam, így miután felöltöztem, a sporttáskámmal a kezemben léptem ki a szobám ajtaján.
Anya szendvicset készített, Gergely pedig a kanapén öltöztette a húgomat.
A konyhába mentem, átöleltem anyát, nyomtam az arcára egy puszit, majd ittam egy pohár vizet és a pultnak dőlve figyeltem, ahogy karikás szemmel, álmosan vajazza a zsömléket.

A húgom nevetett, anya ásítozott a kaja készítés közben, Gergely pedig mosolygott, ahogy Alízt szórakoztatta. Úgy éreztem magam, mintha kívülálló lennék, így inkább elfordultam és készítettem magamnak egy kakaót.

Amikor a telefonom jelezte, hogy Maja írt, felpattantam az asztaltól, majd elköszöntem anyától és megpusziltam a húgom fejét. Mióta visszaköltöztem, Maja nem jön fel hozzánk, ahogy korábban tette, helyette inkább lent megvár. Teljes mértékben megértem, hogy nincs kedve a feszült légkörhöz, jut neki is belőle bőven.
Az ajtó előtt megöleltem, majd együtt idnultunk a buszmegállóba.

– Annyira izgatott vagyok már! – lelkesedett, miközben én a gondolataimba merültem mellette sétálva.

A buszmegállóba szinte utolsóként érkeztünk, így a többiek hangoskodása alapján egyből tudtuk, hova kell menni pontosan.
A társaságból csupán Szilvi és Levente hiányoztak, közülük pedig utóbbira kellett várni. Szilvi az utolsó pillanatban úgy döntött, nem jön el a kirándulásra, hiszen meg van sértődve Gergelyre. Ha őszinte akarok lenni, egyáltalán nem bánom, hogy az a csaj nem jön, így legalább lesz egy kis nyugtunk és ki tudja, talán még jól is alakulhat a végén.

Levente érkezésével teljes lett a csapat, így Gergely összehívott minket egy szelfire, majd elmondta a szabályokat. Természetesen senki nem figyelt rá, de ő azért járatta a száját, holott mindenki tudta, hogy senki nem fog betartani semmiféle szabályt.

A buszra felszállva Patrik lefoglalta Maját, mert valami sorozatot néztek, én pedig beültem Levente mellé. A fiú azonnal megkínált egy csomó kajával, majd beavatott abba, mik a tervei a kirándulásra.

Az út hosszú és rohadt unalmas volt. Egy ideig szólt a hátsó sorból hangszórón keresztül a zene, azonban Gergely hamar felidegesítette magát és ki is kapcsoltatta. Ezután mindenki saját magát foglalta le, ami valljuk be, elég nehéz volt így, zene nélkül.
Előkerültek a kaják, a fülhallgatók és a kispárnák, néhány lány pedig azon kezdett hisztizni, hogy pisilnie kell.

A benzinkúton legalább fél órát töltöttünk, a végére Gergely szintén idegrohamot kapott, mert képtelenek voltunk időben felszállni a buszra. Miután sikeresen visszaterelt minket és a számolás során teljes volt a létszám, folytattuk az unalmas utat.
Levente elaludt, én pedig a telefonomat kezdtem nyomkodni. Írtam anyának egy rövid üzenetet, hogy minden oké és nagyjából mikor fogunk odaérni. Azonnal elolvasta, majd küldött rá egy lájk jelet. Hát, legalább válaszolt.

Elraktam a telefonom és eszembe jutott, hogy ha jóban lennék Gergellyel, talán ülhetnék mellette és beszélgethetnénk. Jó lett volna dumálni vele, vagy nevetni, mint régen, ezért úgy döntöttem, teszek egy próbát.
Kimásztam Levente mellől, majd előre sétáltam. A sofőr persze szigorúan rámszólt, amiért felálltam, de nem érdekelt. Megálltam Gergely mellett és megvártam, amíg a telefonjából rám néz.

– Hányingerem van.

– Hát ez remek – forgatta idegesen a szemét, majd fejével a mellette lévő sorban lévő két ülésre mutatott. – Ülj le és hozz egy zacskót! Nem fogok hányást takarítani utánad.

– Hogy te milyen kedves vagy – sziszegtem, majd helyet foglaltam a hozzá és a kis folyosóhoz közelebbi ülésen.

Gergely ismét a telefonjába merült, én pedig unottan támasztottam a kezemmel az államat és a nagy szélvédőn át néztem az előttünk lévő utat. 

Fel sem tűnt, hogy becsuktam a szemem, csak akkor, amikor valaki a kezemet lökdöste és hunyorogva néztem fel az alakra. Félig lecsúsztam az ülésen, a kezem pedig teljesen elzsibbadt.

– Megérkeztünk – szólt hangosan Levente és Maja, mire megdörzsöltem a szemem és rendes ülő pozícióba helyezkedtem.

– Mikor?

– Úgy fél órája – röhögött ki a fiú, mire vetettem rá egy dühös pillantást, majd mindhárman leszálltunk.

A többiek már elfoglalták a szobákat, így sietnünk kellett. Levente kint maradt az épület előtt, Patrikkal, aki már javában füstölt, mi pedig felsiettünk az emeletre, ahol a szobánk volt.
A táskát ledobtam a földre, megigazítottam a hajam, aztán már mentünk is le, ugyanis Gergely már elkezdte a program ismertetését, vagy talán már az egész programot is.
Csak egy rosszalló pillantással ajándékozott meg, amikor késve érkeztünk a teraszra és leültünk egy négy fős asztalhoz és már folytatta is, amit előtte elkezdett.
Házirend, szabályok, tiltások, stb., stb.
Egymás mellett ülve mind a telefonunkat nyomtuk és a neten talált hülyeségekkel fárasztottuk egymást, amikor Gergely ránk szólt.

– Megtisztelne, ha mindenki képes lenne rám figyelni és nem kéne visszamenni a dedóba és elvenni a telefonokat.

A zsebembe süllyesztettem a mobilt, de mivel a többiek folytatták, Gergely hamarosan tényleg elszedte tőlünk a készülékeket, majd mehettünk ebédelni.

Az ebéd utáni szabadprogramra visszakaptuk a telefonokat, így telefonnal a kezünkben indultunk a városba. A két fiú persze azonnal rágyújtott, majd lassan lépkedtünk egymás mellett és hülye képeket készítettünk egymástól és saját magunkról is.