Elérhetetlen // Befejezett

Tizenharmadik

A lánykérés napja egyre csak közeledett én pedig egyre többször képzeltem el magam előtt Gergelyt. Ruha nélkül.
A mocskos fantáziám rendszerint a suliban kelt életre, így az órákra alig tudtam figyelni, hisz mindig Gergely járt az eszemben.

Otthon ugyan már elfelejtettük a szertáros balhémat, az iskolában azért Szilvi emlékeztetett rá a vigyorgásával, az igazgató pedig a lenéző pillantásával.

Tesin Maja kiállt, így én is leültem mellé a padra és figyeltük Gergelyt. Sírhatnékom volt, hacsak eszembe jutott, hogy csupán néhány nap és átadja a gyűrűt az anyámnak.

– Mondd már el nekem, hogy lehet valaki ilyen szexi.

– Én sem tudom – mondtam halkan, majd jobban megnéztem őt. Most még szabad volt, nem volt menyasszonya.  Pár nap és a gyűrű majd mindenki számára világossá teszi, hogy van nője.

A férfi velünk szemben állt a bordásfalnak támaszkodva, onnan figyelte és vezényelte a játékot. Röplabda volt, amit amúgy szeretek, de most semmi kedvem nem lett volna hozzá.
Csak néztem, ahogy néha belefúj sípjába, ahogy rágózik, ahogy tapsol egy jó ütés után, vagy ahogy kiabál valakivel.
Nyúzott melegítő, kissé szakadt felső, béna torna cipő. Ezeket hordta a suliba, otthon pedig vagy így, vagy farmerban punnyadt.

– Istenem, hogy megfognám a kezét. Vagy legalább a hajába túrnék – sóhajtozott mellettem a legjobb barátnőm. Én is ezt tettem volna, csak kiegészíteném egy különleges csókkal és ha nagyon durva akarok lenne, akkor akár azt is, hogy lefekszem vele. Vajon milyen volt vele? Mit szólna anya, ha megkérdezném tőle? Totál idiótának nézne. – Szerencsés lehet, aki majd a nője lesz.

– Az biztos.

– Képzeld el! Az a test, az a hang, maga az egész ember tökéletes! Képzeld el, hogy csak a tiéd! Hogy amikor reggel felkelsz, ő ott van melletted. Készítesz neki reggelit, ad rengeteg csókot. Megfogja a kezed, megölel, vagy akár annyit mond: Szia, édesem.

Lehunytam a szemem és hallgattam, amit Maja mond. Próbáltam elképzelni, de minden ilyen kép után az anyám és Gergely képe ugrott be, hogy éppen megcsókolják egymást, vagy romantikusan filmet néznek.
A sós könnyek ellepték arcomat, torkomban hatalmas gombócot éreztem. Szerettem ezt a férfit és nem akartam, hogy bárki másé legyen. Nem akartam, hogy Maja, vagy az iskolából bárki más róla fantáziáljon, sőt azt sem, hogy az anyám igent mondjon neki. Önző dolog, de ez az igazság. Azt akartam, hogy Gergely az enyém legyen, hogy viszontszeressen. Tudtam, hogy ez lehetetlen, hogy ő elérhetetlen számomra, csupán egy hülye ábránd, amit reménytelenül kergetek. Éppen ezért sírtam. Tudtam, hogy önző vagyok, hogy helytelen, amit teszek, hogy nem vagyok normális, mégsem tudtam úgy nézni rá, mint egy tanárra, vagy az új apámra. Képtelen voltam utálni, mint a többi pedagógust, képtelen voltam úgy nézni rá, mint anyám új férjére, a születendő testvérem apjára.

– Hé, mi a baj? – simította meg a karom Maja, mire kinyitottam a szemem és szomorúan néztem rá.

– Semmi, csak.... Eszembe jutott, ahogy ezeket a dolgokat az anyám és a pasija csinálják. Gusztustalan.

– Én is mindig így vagyok, mikor anya és az aktuális áldozat egymást nyalja – falja – nézett rám egyetértőn, mire megöleltem.

Úgy elmondtam volna neki mindent! Vagy legalább valakinek. Bár biztos, hogy az illető teljes idiótának nézne, pedig az érzéseim ellen aztán igazán nem tudok mit tenni.

– Mi lett anyád meleg pasijával? – kérdeztem szipogva.

– Á, semmi – legyintett Maja vigyorgva. – Azt hiszem, lelépett valami olasz pasival Rómába.