Elérhetetlen // Befejezett

Ötödik

A napok persze csak annyiban különböztek az éjszakáktól, hogy a mocskos gondolatok helyett élőben láttam Gergelyt.

A körülöttem lévő diákok ugyanúgy nyomultak rá és kezdett egyre zavaróbb lenni. Tudtam, hogy egyiküket sem veszi komolyan és pont ezért azt is tudtam, hogy rám is ugyanúgy tekint, ahogy rájuk. Csupán néhány kislány vagyunk a számára.

Maja másnap egyébként elemében volt és egésznap magyarázott. Igen fárasztó volt, hogy nem tudja egy percre sem befogni. Míg bent ordítottam, hogy hagyja már abba, kint nem mondtam semmit, csupán csendben hallgattam.

– Na, mi ez a búval baszott ábrázat? Nem láttad, hogy ma Gergely helyettesít törin?

Maja lelkesen kezdett beszélni a mára már legendává vált tanárról, akinek magánéletéről senki nem tudott semmit és akiért változatlanul minden lány oda meg vissza volt.

– Nem, nem láttam.

– Úgy érzem, nagyon izgi lesz. Vajon tart rendes órát, vagy elengedi és beszélget velünk?

– Passz – vontam vállat.

Persze én tudtam, hogy nem fogunk törizni. Gergely köztudottan utálja a történelmet, általánosban kétszer is bukott, de a pótvizsga mindkét alkalommal megmentette.

A teremben nagy felfordulás uralkodott. A mi osztályunkon kívül rengeteg lány ült a teremben arra várva, hogy Gergely megjelenjen. Szánalmas.

– Mi ez a tumultus? – lépett be a férfi, mire minden lány olvadozni kezdett. Igen, én is. – Úgy tudom, ebbe az osztályba húsz diák jár, szóval aki nem ide tartozik, legyen szíves és távozzon!

Nem volt kimondottan dühös, de mégis éreztem a hangján némi feszültséget. Leült a tanári asztalra és néhány percig csak nézett minket. A csendben csak egy légy zümmögése és a kinti zajok hallatszottak, majd Gergely hirtelen felpattant és zavartan vakarta meg a fülét.

– A mai órát én úgy gondolom, hogy elengedhetjük – jelentette ki, mire mindenki kifújta az eddig benntartott levegőt, én pedig szélesen elmosolyodtam. Tudtam. – Arra kérek mindenkit, hogy csöndben foglalja el magát.

– Tanár úr, nem beszélgetünk? – nyivákolt Szilvi, mire unottan forgattam a szemem.

– Nem, fontos dolgom van – mondta határozottan, majd leült az asztalhoz és írni kezdett egy füzetbe.

Maja egyik kezére helyezte az állát és úgy csorgatta a nyálát a férfi után, én pedig inkább elővettem a fülesem és kizártam a külvilágot. Fejemet a padra helyezett kezemre hajtottam és miközben az ablakon át bámultam a kinti fák csupasz ágait, belélegeztem a takarítószer erős illatát.

Éppen lehunytam volna a szemem, hogy teljesen kizárjak mindent, amikor értesítésem érkezett.

Gergely: A te korosztályod tényleg ennyire gáz, hogy nem tudja magát mivel elfoglalni?

Adél: Hidd el, el vannak ők foglalva. Nem látod, hogy folyik a nyáluk?

Gergely: Ez undorító.

Gergely: Várjunk, tehát mégsem vagyok öreg, ronda és büdös?

Adél: Ó, dehogynem. Csak a sok ribi nem lát a szerelemtől. Tudod, rózsaszín köd.

Gergely: Örülök, hogy legalább te nem bámulsz. Már kezdek zavarba jönni ettől a sok tekintettől.

Adél: Ha lámpalázas vagy, mégis minek mentél tanárnak?