Kamu vagy valóság

1.fejezet

Itt állok az ajtó mellett és az új szomszédaimat nézem.

Bár sose költöztek volna ide.

A szőke cicababa épp az én Nathan szerelmemet ölelgeti. Bocsánat, volt szerelmemet, mivel már három napja nem vagyunk együtt.

Elég hamar elfelejtett engem.

Legszívesebben odamennék hozzájuk, és jól kitépném annak a szőke csajnak a haját. Az összes tincsét egyenként.

Pár napja még Nathan az én barátom volt, de minden tönkrement, amikor megérkezett ez a két új diák az iskolába.

Akik ikertestvérek.

Lidia és William Clark.

Míg ők nem voltak, addig teljesen nyugodt életem volt. De mikor megjelentek minden tönkrement.

Egy biztos, nem fogom annyiban hagyni a dolgot. Még visszafogja kapni Lidia és Nathan amit velem tett.

Emily Jones vagyok. Nem olyan családból származom, mint akik szemet hunynának az árulás felett. Mert engem bizony elárulták, elárulták a szerelmemet.

Nathan West összetörte a szívem.

De a karma mindenkit utól ér, és ebben az esetben én leszek Nathan és Lidia karmája.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük inkább az elején...

- Emily, elkésel a suliból! -kiabál be a szobámba anya. Minden reggel mielőtt még elmenne dolgozni, beszól nekem, hogy el ne aludjak.

Anya ápolónő a közeli korházban.
A sors fintora talán, hogy édesapám orvos.

- Már fent vagyok! -kiabálok vissza félálomban. Igazából nem voltam fent, csak azt a látszatot akartam kelteni, hogy most az egyszer én keltem fel magamtól.

- Nem úgy látom -kukucskál be az ajtón. Én pedig még nyugodtan fekszem az ágyban. Hiába, sose fogom megszokni ezt a korán kelést. Pedig már lett volna lehetőségem rá, hiszen már 11.-es vagyok.

- Nyugi anya, nem késem el -állok fel nagynehezen az ágyból, aztán bevonulok a fürdőbe.

Elvégzem a reggeli rutinomat, ami abból áll, hogy felöltözöm, megmosom az arcom, aztán fogat is mosok, majd kifésülöm barna hajamat. Amit egyébként anyától örököltem, mert neki is barna a haja, apának fekete. Csak a szemem színét örököltem az apámtól, mivel nekem is zöld szemem van, akárcsak neki. Anyának barna szeme van.

Miután elkészültem lementem a konyhába. Ideje enni valamit...

- Hogy nem mentél még dolgozni? -kérdezem anyától, amint leérek.

- Csináltam neked reggelit, addig nem akartam elmenni, amíg nem eszel. -teszi le a rántottát az asztalra.

Egyből az asztalhoz is ülök.
Aztán elkezdek enni. Farkas éhes vagyok.

- Van még narancslé? -kérdezem.

- Igen, a hütőben van -feleli, én pedig fel is állok, majd elsétálok a hűtőig. De valamin megakad a szemem, amint elsétálok az ablak mellett.

A szomszéd házon.

Ugyanis egy férfit látok az udvaron, és egy fiatal -körülbelül velem egy idős- fiúval beszélget. Ami azért is furcsa, mert eddig a szomszéd ház lakatlan volt. Úgy látszik most már nem az.

- Vannak új szomszédaink? -fordulok ismét anya felé.

- Igen. Tegnap költöztek ide. Olivia és Landon Clark. És ha jól tudom, van két veled egy idős gyermekük is. Lidia és William.