34.fejezet

2.7K 164 23
                                    

- Unom - panaszkodik William.

- Még csak egy fél órája vagy itt. -fordulok felé.

- Micsoda? Olyan régóta? -döbben meg.

- Ha ennyire unod, menj haza. -mondom.

- Van egy jobb ötletem -teszi le a könyvet kezéből.

- Félek megkérdezni, hogy micsoda. -sóhajtok.

- Menjünk valahova máshova, egy izgisebb helyre -mosolyog lelkesen.

- Mégis hova, és miért?

- Mert unatkozom -feleli.
- Na jössz vagy nem?

- Nem is tudom... én szeretek itt lenni, csend van és nyugalom -nézek körbe.

- Hát jó, ha nem akarsz ne gyere. Moziba akartam menni, van egy felesleges jegyem a mai filmre, ami egy fél óra múlva kezdődik, de ha te nem jössz, majd hívok mást. Azt hiszem Betty pont ráér -tűnődik el egy pillanatra.

Elsőnek nem akartam menni, de mikor meghallottam Betty nevét, nem tudtam csendben maradni.

- Jó, menjünk. Ha már van egy felesleges jegyed -sóhajtok, mintha olyan nagy terhemre lenne, hogy vele kell töltenem egy kis időt, pedig épp ellenkezőleg, szeretek vele lenni.

- Az előbb még nem akartál jönni, miért gondoltad meg magad? -kérdezi vigyorogva.

- Akarod, hogy menjek vagy nem? -hagyom figyelmenkívűl amit mond.

- Menjünk -pattan fel mosolyogva.

Kilépünk a könyvtárból, most lett volna időm olvasni, erre meg jön William és elrontja nyugodt olvasgatásom...

- Remélem nem horrort fogunk nézni. -mondom félve. Ha horror filmre akar vinni akkor inkább nem is megyek.

- Nem az, nyugi -neveti el magát, majd beszállunk a kocsijába.

Elindulunk, tíz perc alatt a mozi
előtt is vagyunk. Belépünk, majd
a jegypénztárhoz sétálunk, hogy William oda tudja adni a jegyet, ami igazából nem is volt neki, mert akkor vette meg.

- Nem azt mondtad, hogy van egy felesleges jegyed? -kérdezem.

- Azt mondtam, de hazudtam. Csak el akartam onnan menni, és tudtam, hogy ha kamuzok akkor sikerülni fog. -mondja, majd megveszi a jegyeket, valami romantikus filmre. Legalább nem horror...

- Kérnek esetleg valami rágcsálnivalót?  -kérdezi kedvesen az ott dolgozó srác.

Veszünk popcornt meg innivalót is.
William fizet, nem engedi, hogy kifizessem a részem.

- Jó filmezést -mosolyog a srác.

- Kössz haver -mondja mogorván William, aztán átkarolja a vállam.
- Tessék -tolja kezembe a popcornt.

- Minek jöttünk mi ide? És miért kettesben? Tudod kik járnak moziba? -nyafogok.

- Ha attól félsz, hogy ez egy randi, akkor megnyugtatlak, nem az. Barátok is jöhetnek moziba. Ha
már kamu barátnak nem voltam jó, legalább igazi barátnak feleljek meg. Meg amúgy se értem mit parázol, ha azt mondom, hogy gyere el velem randizni, nemet mondasz.

Hát ebben nem lennék olyan biztos...

Nem mondtam semmit, jobbnak láttam, ha most inkább hallgatok. Ezután besétáltunk a terembe,
majd helyet foglaltunk helyünkön. Elkezdődött a film, elkezdtem enni.
A film felénél járhattunk már, amikor láttam, hogy William felzabálta az összes popcorn-ját. Nekem még ott volt több mint a fele. Egy pillanatra oldalra fordultam, hogy igyak, amikor meg vissza néztem azt láttam, hogy elfogyott az összes popcorn-om. Egyből William irányába néztem, nála volt. A kis tolvaj...

Kamu vagy valóságWhere stories live. Discover now