Kamu vagy valóság

42.fejezet

A zöldségeket apróra kell felvágni. Olvasom hangosan amit a használati utasítás ír, majd úgy is cselekszem.
Ma valami új fogást akarunk kipróbálni a nagyival, s mivel most nem kell sokat tanulni, úgy gondoltam, hogy segítek én is.

Vagyis segítenék, de mint mindig most is megzavar valaki. Olyan hangosan kopogtatnak az ajtón, hogy azt szerintem még a szomszéd is meghallja.

- Megyek -kiáltom, majd elkezdek sétálni az ajtó felé.

Mikor odaérek, gyorsan ki is nyitom.

- Szia -köszönök meglepetten, ugyanis egy olyan személy áll az ajtóban akit sose hittem volna, hogy egyszer ott fog állni. Lidia az, és látszólag ideges.

- Menünk kell, gyere -csak ennyit mond, és már indul is vissza a kocsija felé. Nem értem miről van szó, vagy, hogy mi történhetett.

- Várj csak! -szaladok utánna, s kapom el a karját.
- Nem értek semmit, mi történt? -vonom kérdőre.

- Összeverekedtek -mondja tömören.
De szeretem mikor nem mondják el a lényeget, csak így kúlcsszavakban beszélnek.

- Ki? Hol? - teszem fel az újabb kérdést.

- Nathan és William. A sulinál.

Nekem is csak ennyi kellett, gyorsan szóltam a nagyinak, hogy ne várjon hamar haza, elnézést kértem tőle, amiért nem tudok neki tovább segíteni, majd a kabátomat felkapva, visszasétáltam Lidia kocsijához, aztán beültem mellé az anyósüléshez.

Lidia elindította kocsiját, majd indultunk is.

- Nem is tudtam, hogy van jogsid. -töröm meg a csendet.

- Mert nem nagyon használom, jobban szeretem, ha más furikáz.

Erre már nem mondok semmit, nem is nagyon tudnék.

- Hogy történt, mármint a verekedés? -kérdezem meg, ami igazán érdekel.

- Ugye edzésre mentek, ott összevesztek valamin, aztán Nathan nekiment William-nek. Én se tudom a részleteket.

- Na és ki szólt neked a verekedésről? William? Mert engem nem hívott. -érdeklődöm tovább.

- Az edző, anyát kereste, de azt hazudtam, hogy nincs itthon. Ha anya megtudná, hogy William verekedett baj lenne belőle. A régi sulinkba is emiatt vol gond -sóhajt.

- Ott is verekedett?

- Nem mesélte? -fordul felém.

Nemlegesen megrázom a fejem.

- Igazából amiatt kellett eljönnünk onnan. Összeverekedett az egyik diákkal, aminek elsőnek három napos felfüggesztés lett a vége, majd miután újból összeverekedtek, William-et kicsapták. Én meg nem akartam ott maradni egyedül, így váltottunk sulit.

- Ekkor jöttetek ide -fejezem be, akit elkezdett.

- Igen, ebben a városban kapott anya, meg apa munkát, így nem volt kérdés, hogy ide költözünk e vagy sem.

- Nekem ezt még nem mesélte. -szomorodom el. Ezért ez nem egy kis dolog, elmondhatta volna. Vagy nem bízik meg bennem eléggé?

- Amúgy sajnálom, tudom, hogy már bocsánatot kértem a történtek miatt, de ha ez lehetséges, szeretnék veled jóban lenne, most, hogy újra kibékültetek -vált témát.

- Felejtsük el a múltat, és kezdjünk tiszta lappal -mosolyodom el.

- Akkor ezt értsem úgy, hogy megbocsájtol? -fordul felém reménykedve.