Kamu vagy valóság

32.fejezet

A többi óráim hamar eltellnek. A padtársam nagyon kedves, így hamar jóba leszünk. Hiába vagyok már régóta ebben az osztályban, nem mindenkivel vagyok olyan jóba, sok emberrel csak épp váltok egy-két szót, de azt is csak akkor ha nagyon muszáj. Eddig hárman voltunk barátok, Josh, Lia és én, mostmár többen vagyunk. Csatlakozott hozzánk Alicia is.

Ahogy megbeszéltük elmentem a pályához. Az edzés még javában folyt, így odasétáltam a kispadhoz, majd helyetfoglaltam.

- Leülhetek? -kérdezi egy srác.

- Persze -húzódom arrébb. Igazából még rengeteg hely van, nem értem, hogy miért pont mellém akar ülni,
de mivel nem vagyok bunkó így megengedem, hogy ide üljön mellém.
- Emily ugye? -kérdezi.

- Igen, te pedig... -próbálom kitalálni a nevét, de nem igazán sikerül.

- Anthony -mosolyog rám, még így se ismerős.

- Te miért nem játszol? -érdeklődöm. Igazából nem érdekel, csak nem akarok itt üldögélni csendben, egyedül.

- Elestem, nagyon fáj a lábam -mutat rá sebére.

- Azt szerintem bekellene kötözni. -javaslom.

- Lehet -neveti el magát. Milyen mosolygós.
- Na és te mit csinálsz itt? Csak nem te is akarsz játszani -érdeklődik.

- Ja, nem. Várok valakit -felelem.

- Kit? -kérdezi.

- Engem -szólal meg hirtelen William.

Mind a ketten William irányába nézünk. Szaporán veszi a levegőt, látszik rajta, hogy fáradt. Piros meze a kezében van, szememet pedig megpróbálom nem levenni az arcáról, ugyanis elég nagy a kisértés. Habár csak félszemmel látom, de már így is eltudom dönteni, hogy vannak kockái.

- A barátod? -érdeklődik Anthony.

- Igazából... -kezdem, de valaki közbeszól.

- Igen -mondja határozottan William.
Nekem is csak ennyi kellett, szemeim hasára tévednek. De nem bántam meg, ezt reggelig is elnézném.

- Hát örültem a találkozásnak Emily, megyek bekötözöm a sebem -pattan fel Anthony, majd távozik.

- Ha befejezted a bámulást akkor elkezdhetnénk a munkát -zökkent ki William.

- Nem akarsz átöltözni esetleg, vagy felkapni valamit? -érdeklődöm.

- Jó, hogy mondod -szólal meg, majd fogja a vízes palackját és a benne található vízet ráborítja a hajára.

Kellett nekem megszólalni.
Gondolom, majd próbálok más dologra koncentrálni, nehezen jön össze.

A kezében tartott pólóval, megtörli az arcát, majd helyet foglal mellettem. Elég közel ül és még mindig nincs rajta mez.

- Akkor kezdhetjük? -kérdezem s próbálok koncentrálni. Elég nehéz.

- Igen -feleli, én meg keresem a lapomat amire a kérdéseket írtam.

- Hol hagytad a barátnőd? -érdeklődöm.

- Nem a bartnőm, csak barát -javít ki.

- Nekem aztán mindegy -vonok vállat.

- Persze, vettem észre -jegyzi meg gúnyosan.

- Már bocsánat, de ki is volt az aki azt mondta az előbb, hogy még együtt vagyunk? -emlékeztetem erre az apró részletre.

- Te kezdted -csattan fel.

- Mit csináltam? Hm?

- Elkezdtél féltékenykedni -vágja rá.