Kamu vagy valóság

7.fejezet

Másnap elég jól kelltem. Hamar el is készültem, majd siettem is a buszhoz, mivel ma anya nem tud elvinni.

Sőt, finoman jelezte, hogy ne nagyon szokjak hozzá ahhoz, hogy ő furikáz, mivel nem igazán van rá ideje.
És nagyon örülne neki, ha én is letenném a jogsit, de én nem akarom. Na mindegy, majd csak lesz valahogy, legrosszabb esetben buszozom.

Mondjuk úgyis szeretek buszozni...
Vagyis akkor ha nincs tele a busz, minden féle emberrel és van rajta annyi hely, hogy ne kelljen a vállamhoz érjen valakinek a táskája vagy a pockos hasa.

Szerencsére az ilyen csak délután fordul elő, reggelente nincsen baj.

Elég hamar a buszmegállóhoz érek, még van tíz perc az indulásig és még a busz sincs itt. Így helyet foglalok az egyik padon és várok.

-Micsoda kellemes meglepetés! -hallom meg William hangját közvetlenül mellettem.

-Nem gondoltam volna, hogy te is busszal jársz. Úgy tudtam, hogy neked kocsid van. -fordulok a hang irányába és látom, hogy mellettem ül.

-Van is, csak sajnos szerelőnél van, de így legalább együtt utazhatok az én drága kamu barátnőmmel... -gúnyolódik.

-Ne hívj így!

-Oké, morcos lány -vigyorog.

-Így se! -rivalok rá.

-Neked semmi se jó, morcos lány -a becenév hallatán megforgatom a szemem.

-Most jut eszembe -mondom témát váltva, majd előveszem a kis szabályzatot a táskámból.
-Írd alá! -nyújtom oda neki a lapot.

-Mi ez? -értetlenkedik.

-A szabályzat. Megcsináltam.

-És miért kell alá írni? -teszi fel az újabb kérdést.

-Hogy még hitelesebb legyen a dolog és, hogy biztosan tudjam, hogy betartod a szavad. Plusz a filmekben is mindig így csinálják -válaszolok.

-De ez nem egy film -horkant fel

-Képzeld tudom, na írd már alá! -mondom türelmetlenül.

-Legalább megengeded, hogy elolvassam?

Erre már nem mondok semmit, csak megrántom a vállam olyan "nekem mindegy mit csinálsz" stílusban.

Pár perc olvasás után újból megszólal.

-Van egy rész amit nem értek -mondja.

-Melyik az a rész? -kérdezem, de pontosan tudom rá a választ.

-Ez -mutat az utolsó szabályra.
-Nem szerethetünk bele a másikba -olvassa fel hangosan.

-Nem értem mit nem értesz rajta.

-Te tényleg attól félsz, hogy beléd szeretek? -horkant fel.
-Vagy talán attól, hogy te belém? Igen, ez logikusabb lenne...

-Azt csak úgy oda írtam, szerintem se te, se én nem leszünk a végén szerelmesek. Legalábbis nem egymásba! -jelentem ki.

-Hát... nehéz ellenállni a vonz erőmnek -kacsint rám.

-Valahogy majd csak ellenállok neki! -mondom semleges hangon.

Tényleg azt gondolja, hogy majd beleszeretek?! Kizárt!

-Ma elmarad egy óránk -mondja témát váltva. Végre mond valami értelmeset is.

-Tudok róla, írták az osztály csoportban. Vajon van kettőkor is busz? -gondolkozom hangosan.

-Nézd meg, ott van melletted a menetrend -mutat jobbra.
Oda kapom a tekintetem, tényleg ott van a menetrend. Szememmel keresem is, hogy van e busz kettőkor.