Kamu vagy valóság

20.fejezet

- Válaszolj Emily! -sürget mivel még nem mondtam semmit.

- Igen, de már nem számít, megoldottam és..

- Már nem számít? Mi az, hogy nem számít? -szól közbe.

- William, hallgas meg, oké? -lépek közelebb.  - Megbeszéltük, végül én kerültem be a suliújsághoz, szóval nincs gond -mosolygok rá, hátha ezzel tudok rá hatni egy kicsit.

- Engem ez nem érdekel, olyan dolgot tett ami nem maradhat büntetés nélkül. Így is sok galibát okozott már neked!

- De ha én nem nehesztelek rá akkor te miért? -kérdezem.

- Meg kell keresnem, beszélnem kell vele -hagyja teljesen figyelmenkívűl amint mondtam, majd elindul.

- William -kiáltok utána, de nem foglalkozik velem csak megy tovább.

Pedig már olyan jól alakult minden.. de sajnos ez az én formám. Meg kell keresnem, helyre kell hoznom.

Gondolkodom el egy pillanatra, majd én is elindulok arra amerre William.

- Maga meg hova megy? -kérdezi tőlem a tanár.  - Már rég szólt a csengő, órája van, méghozzá velem! -igazítja meg szemüvegét.

- Elnézést csak rosszúl voltam, még lenne szükségem pár perc...

- Szó sem lehet róla, ahogy látom nincs baja. Jöjjön, menjünk órára. -mondja, majd elindulunk a terem felé.

Nem szívesen jöttem vele, de nem volt más választásom. William és Lidia sem jött órára.

A második órán sem voltak jelen, sőt szólt a tanár, hogy mind a ketten hazamentek, mert nem voltak jól.

Persze, hiszi a piszi. Suli után átmegyek. Döntöttem el, majd amennyire tudtam figyeltem a további órákra.

Nem mondanám, hogy hamar tellt az idő, csiga lassúsággal telltek az órák.
De szerencsére kibírtam.

Már épp készültem elhagyni az iskola kapuját, amikor megállított Lizi.

- Emily, látom, hogy sietsz, de beszélhetnénk? -kérdezi.

- Persze -válaszolok egyből.

- Csak szeretném elmondani, hogy mi lesz az első feladatod -mosolyog.

- De még csak ma lettem én is tag, máris van feladatom? -gondolkodom hangosan.

- Igen, van. Szóval kell írj egy interjút a suli focistáival, a hangsúly inkább a csapatkapitányon legyen, ha ez lehetséges -magyarázza, majd át ad egy listát amin azoknak a nevei vannak akik benne vannak a csapatban.

- Oke, meglesz -bólogatok, majd elköszönünk egymástól és indulok is tovább.

Út közben a neveket figyelem. Most tudatosul bennem, hogy a suli focicsapat kapitánya nem más mint Nathan. Ez szuper...

- Nagyi át kell mennem a szomszédba, de sietek haza... -mondom amint hazaérek, majd miután letettem a táskám rohanok is a szomszédház felé.

Mikor oda érek egyből bekopogom.

- Kit látnak szemeim, életem tönkre tevője -üdvözöl Lidia.

- Én is így szoktalak emlegetni -lépek be az ajtón.

- Mit akarsz? Már a szüleimnek is elakarod mondani? Nem volt elég William?

- Nem. És csak, hogy tudd William nem tőlem tudta meg, véletlenül hallotta amikor Lizivel beszéltem. Azért jöttem, hogy helyrehozzam a dolgot -sóhajtok.