Kamu vagy valóság

6.fejezet

-Jól hallottam? -kérdezem William-től, majd felpattanok és szembe állok vele.

-Talán már a füleddel is baj van? -kérdezi szemöldök ráncolva.
De hiába szól be, jókedvemet nem rontja el.

-Miért gondoltad meg magad? Eddig hülyeségnek tartottad? -kíváncsiskodom.

-Most is hülyeségnek tartom -mondja unottan.

-Akkor miért mész bele? Mi változott tegnap óta? -lépek közelebb.

-Mondjuk úgy, hogy szeretek segíteni az embereknek -feleli, de engem valahogy nem tud meggyőzni ezzel a válasszal. Valami más áll a háttérben, nem csak emiatt gondolta meg magát, de inkább nem firtatom a dolgot.

-Nem hiszem el, de ha nem akarod elmondani hát ne mond! -rántom meg a vállam.
-De honnan veszed, hogy még szükségem van a segítségedre? -emelem meg egyik szemöldököm.

-Csak azt ne mond, hogy találtál egy másik kamu pasi jelöltet, mert akkor összetöröd a szívem -teszi kezeit drámaian a szívéhez.
Megforgatom a szemem.

-Nem, nem találtam. De ez még nem jelenti azt, hogy továbbra is megszeretném valósítani ezt a tervet, miszerint a kamu barátom leszel! -mondom magabiztosan.

-Saját szavaiddal élve.....
Ne fussunk felesleges köröket!
Kell a segítségem, vagy nem? -kérdezi türelmetlenül.

Most két választásom van, vagy nemet mondok büszkeségből, vagy...

-Igen, kell! -mondom mire bólint.

-Oké... -sóhajt.
-És most, hogyan tovább?

Istenem, hogyan tovább?
Még ki se gondoltam...
Igazából nem gondoltam volna, hogy igent mond, szóval...

-Héj, figyelsz te rám? -csettint kezével.

-Igen, figyelek!

-Szuper, na és mit mondtam? -kérdezi vigyorogva.
Pontosan tudja, hogy nem figyeltem.

-Öhm... -kezdek el gondolkozni.

-Szóval, hogyan tovább? -kérdezi meg újból.
-Nekem még nem volt kamu kapcsolatom, szóval nem tudom ez, hogy működik...

-Nekem se volt még, de.. -kezdem, de félbeszakít.

-Szóval én vagyok az első? -kérdezi vigyorogva.

-Az első és az utolsó! -jelentem ki gondolkozás nélkül, de mikor felfogom, hogy mit is mondtam gyorsan kijavítom magam.
-Mármint az első és utolsó kamu barát, többet nem szeretnék...

Erre már választ nem kapok csak tovább vigyorog.

És ez nagyon idegesít.

-Vigyázz, mert még a végén úgy marad az arcod -mondom gúnyosan, mire mosolya még szélesebb lesz.
-Inkább menjünk! -kapom el csuklóját, majd elkezdem húzni magam után.

-Mégis hova? -kérdezi és végre abbahagyta a vigyorgást.

-A szobámba, ott majd megbeszéljük a részleteket -válaszolok.

-Ki hitte volna, hogy miután átjövök hozzád beszélgetni a végén a szobádba kötünk ki... -mondja nevetve.

-Még egy ilyen megjegyzés, és...

-Jól van, nyugi morcos lány! -vág a szavamba.

Ezután szerencsére nem beszél többet, így veszekedés nélkül felérünk a szobámba.

A szobám amúgy nagyon egyszerű. Szürke falai vannak, van benne egy ágy, egy könyves polc, íróasztal, és egy ruhás szekrény. Semmi több...
Kis egyszerű és nagyszerű.