Kamu vagy valóság

21.fejezet

Lefekvés előtt írtam egy üzenetet William-nek. Megkérdeztem, hogy sikerült e rendezniük a dolgot Lidiával. Szerencsére igen...

Valamiért azt éreztem helyesnek, hogy beszéljek vele és meggyőzzem, hogy ne haragudjon testvérére.
Bár utálom Lidiát, de attól még William-nek nem akarok rosszat, és ha haragban vannak egymással az William-nek is rossz.

Elvégeztem szokásos esti rutinomat, majd befeküdtem a puha párnák közé. Épp majdnem elnyomott az álom amikor üzenetem érkezett, szokásos esti beszélgető partneremtől...

A mai napra visszatérve, remélem nem értettél félre.  -írja.

Őszintén már teljesen elfelejtettem, amit mondott, de most, hogy írt újból  felidéztem szavait.

Ne aggódj, tudom, hogy oda vagy értem, de nem foglak emiatt piszkálni. -írom neki, csak azért, hogy kicsit felidegesítsem így estére.

Ha oda lennék érted akkor Nathant már elvertem volna párszor..  na meg azt az idegesítő haverodat, Josht is ;)  -jött az újabb üzenet. Akarva akaratlanul is jót mosolygom válaszán.

Először azt akartam írni, hogy
ami késik nem múlik , de végül meggondoltam magam és kitöröltem.

Helyette ezt a választ írtam:
Remélem holnap is ilyen erőben leszel, be kell kerülj a csapatba, hogy megvédd a kamu barátnőd csöpnyi idegeit ;)

Ne aggódj édes, simán bekerülök ;)
Írja, le merem fogadni, hogy most vigyorog.

Kevesebb egó és talán akkor bekerülsz. Jó éjt!  -írom neki búcsúzóul, s közben mosolygok saját válaszomon.

Az egó néha jól jön és tudom, hogy neked bejön ;) -írja.

Aludj, mert megint sokat tudol -zárom le a témát, majd leteszem a telefonom.

Hamar elnyom az álom.
Másnap gyorsan elkészülök, elköszönök mindenkitől, majd kilépek a ház ajtaján.

- Jó reggelt, kicsi napsugaram... -üdvözöl William.

- Neked is, remélem készen állsz a mai napra -mosolygok irányába, majd beszállunk a kocsiba.

- Meggondoltam magam -mondja amint ő is beül.

- Mi van?

- Jól hallottad. Meggondoltam magam, mégse jelentkezem a csapatba, nem akarom, hogy azt hidd, hogy bejössz nekem vagy ilyesmi. Már egyszer mondtam morcos lány. Nem vagy az esetem... -mondja lazán.

- De én csak vicceltem, nehogy már emiatt ne jelentkezz -akadok ki.

- Ez van. Máskor meggondolod, hogy mivel kötekedsz -fordítja el a kulcsot, majd elindulunk az iskola felé.

- Jó. Csinálj amit akarsz, nem érdekel. De csak, hogy tudd..  -fordulok felé - Nagyon sok időt fogok Nathan közelében tölteni.

- Ne próbálkozz, nem tudsz meggyőzni -vigyorog.

A francba, pedig azt hittem, hogy meggondolja magát.

Ezután nem beszélgetünk többet, hamar oda érünk a sulihoz.
Amint leparkol én egyből ki is szállok a kocsiból, majd durcásan veszem az irányt az iskola felé, meg se várva Williamet.

A szekrényemhez megyek, hogy kivegyek egy könyvet.

- Szia -köszön Lidia.

- Szia -próbálok kedvesen köszönni.

- Csak meg akarom köszönni amit tettél, tegnap megbeszéltünk mindent Williammel. És ezt neked köszönhetem -küld felém egy mosolyt. Nem tudom eldönteni, hogy ez őszinte vagy csak a muszájság hozza ki belőle, de nem is foglalkoztat igazán. A lényeg, hogy megköszönte és ez már haladás a kapcsolatunkra nézve.