Kamu vagy valóság

31.fejezet

A buszon ülök, fülessel a fülembe.
A zene az egyetlen dolog ami most meg tud nyugtatni. Szememmel a buszon tartozkodókat figyelem. Előttem egy fiatal pár ül. Mondanom sem kell, hogy ez az utolsó csepp
a pohárban, most nagyon nem szerettem volna egy boldog párt sem látni. Nem arról van szó, hogy nem örülök a boldogságuknak, csak egyszerűen most inkább néznék egy horror filmet, mint enyelgő párokat, akik arra emlékeztetnek, hogy én mennyire vagyok magányos.

A hazautam sem tellik jobban, magányosan lépkedek a járdán.
Alig várom, hogy végre hazaérjek. Körülbelül tíz perc gyaloglás után ez meg is történik.

Belépek a házba. Már mindenki otthon van, boldogan beszélgetnek valamiről s közben nevetnek. Kár, hogy nekem nincs ilyen jó kedvem.

- Emily végre megjöttél. Már nagyon vártunk. A kedvencedet főztem. -mosolyog rám anya.

- Most nem vagyok éhes, megyek lefekszem -válaszolom, majd elindulok fel a lépcsőn. Még utánnam szólnak, hogy minden rendben e, de én lereagálom egy perszével.

Amint felérek a szobámba első dolgom, hogy befekszem az ágyba. Sokáig nézegetem a telefonom,
azon gondolkozom, hogy írjak e egy üzenetet Liának és Josh-nak. Végülis ők a legjobb barátaim, illene nekik
is elmesélni a történteket. Neki is kezdek az üzenet írásának, de valahogy nem visz rá a lélek.
Semmi kedvem most semmihez,
így félreteszem a telefont. Majd elmesélem nekik valamikor.

Úgy érzem mintha hiányozna valami. A legnagyobb probléma pedig az, hogy olyasmi hiányzik
ami soha nem is volt az enyém.

Olyan tíz körül lemegyek a konyhába, ilyenkor már mindenki a szobájában van így nem kell félnem attól, hogy találkozok valakivel.
Most jelenleg senkivel nincs kedvem beszélgetni.

A hütőhöz sétálok és kiveszem a kedvenc csokis fagyimat, majd elkezdek enni. A csoki mindenre megoldás.

Miután végeztem visszasétálok a szobámba, aztán lefekszem aludni. Végül nem beszéltem senkinek a szakításról, majd holnap a suliba elmondom a barátaimnak.

Nem mondom, hogy jól keltem, de nagynehezen rávettem magam, hogy kikeljek az ágyból. Elkészültem, majd siettem is a buszhoz, mostmár nem lesz aki elvigyen suliba kocsival.
A buszon ma is rengetegen voltak, de már megszoktam ezt a sok embert. Az iskoláig tartó tíz perces séta maga volt a mennyország, szeretek sétálni, most meg szükségem is volt rá. Legalább kiszellőzött a fejem.

A barátaim vidáman köszöntöttek, de hamar lehervadt a mosoly az arcukról amikor meglátták kedvtelen arcomat. Egyből kérdezősködni kezdtek, így röviden elmeséltem nekik mindent.

- Jobb is, hogy szakítottatok -szólal meg Josh. - Ha lehet ezt annak nevezni -teszi hozzá gúnyosan.

- Pedig olyan aranyosak voltatok. -teszi hozzá Lia, de amikor rájön, hogy mit is mondott, gyorsan kijavítja magát. - Persze tudom, hogy kamu volt az egész, csak attól még...

- Nathan-re is azt mondtad, hogy cuki és látod mi lett a vége -vág közbe Josh. Ebben mondjuk van igazság.

- Jó, mindegy. Már vége van. Ne beszéljünk róla többet -zárom le a témát.

- Azért jól vagy? -kérdezi Lia.

- Persze, miért ne lennék? -kérdezek vissza. De választ már nem kapok kérdésemre.

- A suli tudja már? -kiváncsiskodik Josh.

- Még nem, úgyhogy még ne mondjátok senkinek -kérem meg őket.

Besétálunk az osztályterembe. Szomorúan veszem tudomásul, hogy már nem William a padtársam. Egy lány ül William helyén. Azt hiszem a neve Alicia.