Kamu vagy valóság

37.fejezet

- Nem mond senki semmit? -kérdezi Betty ártatlanul.
- Remélem nem zavarok -mosolyog.

- Igazából én zavarok.. de már megyek is -találom meg végre a hangom.

- Miattam nem muszáj elmenj, bemegyek addig amíg megbeszélitek a dolgokat -ajánlja fel Betty, de ezek után ha fizetnének se maradnék.

- Nem szükséges, megyek -mondom, majd távozás előtt még William-re pillantok. Aztán elindulok.

Úgy döntök, hogy sétálok még egy kört mielőtt még hazamennék, így bal helyett, jobbra térek. A járdán sétálok, amikor lépteket hallok a hátam mögül.

- Emily -kapja el a csuklóm William, majd visszaránt. Elég közel körülök hozzá, de ahogy csak tudok, elhuzódom.

- Miért jöttél utánnam? Most a vendégeddel kellene foglalkozz!

- Nem akarom, hogy csak így elmenj. Beszéljük meg, meséld el, hogy mi történt veled, érdekel -hadarja.

- Nem akarok zavarni, ez úgy se olyan fontos, megoldom egyedül.
Ha tudtam volna, hogy nem vagy egyedül akkor nem is jövök. -sóhajtok. Legszívesebben sírnék, de még tartom magam.

- Ő csak azért jött át, mert elromlott a laptopja, és megkért, hogy nézzem meg -mondja hirtelen.

- Érdekes, hogy bármi baja van akkor egyből hozzád fordul. Biztos nagyon kedvelhet, a lányok általában ahhoz a személyhez fordulnak segítségért, aki közel áll hozzájuk...

- Akkor te is ezért jöttél hozzám? -lép közelebb.

Most elmondhatnám az igazat, de annyira sértetten érzem magam, hogy erre képtelen vagyok.

- Nem volt kihez jönnöm -vágom rá.
- Ha bármi bajom volt Nathan mindig ott volt, és megvígasztalt. Csak sajnos elfelejtettem, hogy te nem vagy Nathan  -teszem hozzá.
Tudom, hogy ez neki is rosszúl esett, legalább annyira, mint nekem mikor megláttam itt Bettyt.

- Nagy szerencse, hogy nem vagyok...

- Mostmár vissza mehetsz, ha szeretnél. Igazad volt Josh-al kapcsolatban, nem kellett volna beleszólnom, de megoldom magamtól valahogy. Bocs, ha zavartalak -zárom rövidre a beszélgetést, ugyanis már nem nagyon bírom visszatartani a sírást.

- Nem akarlak így itt hagyni, ne menj sehova. Kérlek -lép még közelebb.

- Megyek, nincs miért maradnom.

Ismét elindulok, s közben egy olyan beszóláson gondolkodom ami megállítja abban, hogy később megint utánnam jöjjön. De mielőtt még bármit is mondhatnék, ő szólal meg.

- Mit csináltál miután Josh megcsókolt?

- Semmit -felelem.
- Ha Lia nem lenne belé szerelmes, lehet még esélyt is adtam volna neki. -rántom meg a vállam.

- De nem is szereted -mondja gúnyosan.

- Ez igaz, de Josh egy rendes srác, megszerettem volna -kamuzom.
Nem tudnék rá más szemmel nézni, nekem örökké a legjobb barátom marad, semmi több.

- Nathan és Lidia szakítottak, itt a lehetőség, hogy visszahódítsd. Ha már ennyire melletted állt, ha bajod volt - gúnyolódik.

- Tudok róla. Hát végülis nem lehet tudni, hogy mit hoz a sors -rántok vállat.   - De mostmár tényleg megyek, nehogy a vendéged belehaljon az unalomba -teszem hozzá gúnyosan.

Nem mond semmit, úgy látszik sikerült lebeszélnem arról, hogy mégegyszer utánnam jöjjön. Nem várom meg, hogy bármit is mondjon. Elindulok. Csak még nem tudom, hogy hova.