Kamu vagy valóság

26.fejezet

- Kérdeztem valamit.. -szólal meg ismét William.

Hátrafordulok. William az ágyon fekszik, telefonja a kezében van, de mikor találkozik tekintetünk leteszi  telefonját a kezéből.

- Öhm.. csak.. -kezdem, de aztán ráébredek, hogy felesleges most hülye kifogásokon agyalni, az őszinteség a legjobb és a legelfogadhatóbb válasz ebben az esetben. Se ő, se én nem gondoltuk volna, hogy én önszántamból belépek hozzá este tizenegy körül egy szobába. Erre mondják talán, hogy a sors különös fintora...

- Nem akarsz válaszolni? -ül fel.

- Remélem nem keltettelek fel... -köszörülöm meg a torkom, még csak most tudatosult bennem, hogy ő is pizsamában van. Egy kockás nadrágot és egy világos kék pólót visel.

- Tetszik? -mosolyog rám.

- Nem igazán -forditottam el fejem.

- Miért is vagy most itt? -áll fel és kezd el sétálni felém.  - Már nem mintha zavarnál vagy ilyenek, sőt örülök neked, szeretem amikor keresed a társaságom -vigyorog.

- Őszinte leszek veled...  -kezdem, de szavamba vág.

- Ráébredtél, hogy belém vagy esve és azért jöttél, hogy megcsókolj.

Mondja az aki ugyan ezt csinálta tegnap.

- Nem! -tiltakozom egyből.

- Akkor? -lép még közelebb, alig pár lépésre állunk egymástól.

Kifújom a bent tartott levegőt, majd nekikezdek.

- Épp készültem aludni amikor kijött Nathan és beszélgettünk, vagyis nem igazán mondható beszélgetésnek, de mindegy. Szóval valahogy ráterelődött a szó a kapcsolatunkra és arra célozgatott, hogy valami nincs rendben köztünk, én meg mondtam, hogy de minden rendben van és azért, hogy ezt bizonyítani tudjam bejöttem ide hozzád azzal a szöveggel, hogy itt alszom veled. -hadarom, még én magam sem értem, hogy mit akarok mondani és William arcából itélve ő sem érti.

- Nem teljesen értem, de mindegy. -szólal meg pár perc után.

- A lényeg, hogy nem azért jöttem ide amire gondolsz!

- Miért mire gondolok? -lép megint közelebb.

- Arra, hogy beléd vagyok zúgva. -forgatom meg a szemem. 
- De ne aggódj, mert nem vagyok!

- Hát jó -von vállat.  - De elég hihetetlen, hogy Nathan pont most jött és szólt be neked a kapcsolatunk miatt. Te meg pont azt táláltad ki, hogy bejössz a szobámba, azzal a szöveggel, hogy együtt alszunk.

- Ezzel meg mire akarsz célozni?

- A tegnap is együtt aludtunk - lép még közelebb. Én hátrébb lépek.
- Lehet annyira megtetszett neked a dolog, hogy már nem tudsz nélkülem aludni -fejezi be vigyorogva.

- Neked elment az eszed! Elegem van, jó éjt! -zárom le a témát,
majd kinyitom az ajtót annak reményében, hogy Nathan már nem lesz kint így vissza mehetek a helyemre aludni.

De sajnos Nathan még mindig ott van. Békésen kávézik.

- Nézd! -húzom közelebb Williamet az ajtóhoz, hogy ő is láthassa, hogy Nathan tényleg kint van a konyhában.
- Mostmár elhiszed amit mondtam?

Mikor meglátja Nathant még a mosoly is eltűnik az arcáról.

- Ha kettőnk közül választani kéne, hogy ki van oda a másikért akkor én rád szavaznék. Te több jeleit mutatod annak, hogy belém habarodtál, mint én -fordulok felé s kezdek el suttogni. Mellettem áll így nem szükséges hangosan mondanom.  - Elég csak a tegnap estét megemlítenem -teszem hozzá.