Kamu vagy valóság

28.fejezet

Pár perce értem haza. A film amit megnéztünk Williammel nagyon jó volt. Az a tipikus romantikus történet volt, amiben a két főszereplő utálják egymást, de a végén egymásba szeretnek. Ettől függetlenül nagyon élveztem, ez persze William-ről nem igazán mondható el ugyanis ahogy láttam nem igazán figyelt a filmre.

Elvégzem szokásos esti rutinomat, majd befekszem az ágyba. Örülnék neki ha végre sikerülne elaludnom, de úgy érzem, hogy ez nem fog összejönni ugyanis mint mindig most is agyalok valamin.

Hogy min? Az én drága kamu barátomon.

Be kell vallanom kicsit aggódom
érte, ezért is látogattam meg. Még levest is vittem neki, mert drága nagymamám szerint a húsleves mindenre megoldás.

Ezzel a cselekedetemmel magamat is megleptem nem csak őt.

Mióta érdekel engem, hogy mi van vele? Mióta aggódom érte? Teszem fel magamban a kérdéseket, amikre sajnos nem tudom a választ.

Egyáltalán ki ő nekem, hogy annyira aggódom érte, hogy még este tizenegykor is ezen agyalok, hogy vajon, hogy lehet?

A válasz.. senkim. De akkor miért érdekel mégis?

Nem foglalkozom tovább ezzel a témával, inkább átfordulok a másik oldalamra és megpróbálkozom újra az alvással. Szerencsére most sikerül.
Végre elalszom.

Másnap úgy kelek mint egy zombi. Az időm is szűkös. Megszoktam már, hogy minden reggel William visz el suliba, így ráérősen készülök reggelente, mert ugyebár nincs mi itt hagyjon. De mivel most nincs ki elvigyen így kicsit igyekeznem kell ugyanis a busz nem vár senkire.

Szerencsém van, mert még épp elérem a buszt. Mint mindig most is rengetegen vannak. Egy idős hölgy
ül mellém, aki valamiért nagyon beszélgetni akar velem. Elmeséli, hogy mi történt vele a régi szép időkben, én pedig türelmesen megvárom amíg befejezi mondandóját.

A nő egész úton beszél hozzám, mondanom sem kell, hogy alig várom már, hogy leszálljak a buszról. Miután ez megtörtént elindulok az iskola felé. Ahogy közeledek az iskolához észreveszem Josht.
Integetni kezdek neki, de ő vagy
nem lát, vagy nem akar látni.

Ez kicsit rosszúl esik, most haragszik rám, ezért viselkedik így. Josh ilyen, pont mint egy kisgyerek. Ha valakire megharagszik akkor képes levegőnek is nézni őt, akár hónapokig.

Már nagyon hiányzik a barátom,
így eldöntöm, hogy a nap végéig kibékülök vele.

A másik tervem pedig az, hogy ma is meglátogatom William-et.

A folyosón csak úgy hemzsegnek a tinik. Mindenkinek egyedi stílusa van, ha őszinte akarok lenni egyikkel sem cserélnék.

Az órákon egyedül ülök. Lia ugyebár Josh mellett ül. Nem várom el tőle, hogy hagyja ott Josht értem, de igazából lehet nem is jönne mellém. Mostanában több időt töltenek
ők kettesben, mint mi hármasban. Lehet ez azért van, mert most nem
a legjobb a kapcsolatom Josh-al.

De ha minden jól megy ma ez megváltozik ugyanis terveim szerint ma végre kibékülünk.

Az utolsó előtti órám van. Végre szünet van, tehát itt a nagy lehetőség. Most vagy soha, gondolom, majd oda sétálok Josh szekrényéhez.

Nagyon pakol valamit így nem
vesz észre. Megkopogtatom a
szekrénye ajtaját. Becsukja azt így szembetalálja magát velem és a kezemben lévő ajándékával, ami a kedvenc sütije. Ha így nem sikerül kiengesztelnem akkor sehogy.

- Remélem így sikerül kiengesztelnem téged -mosolygok rá.

- Csokis? -kérdezi s próbálja visszatartani mosolyát.