Kamu vagy valóság

35.fejezet

Hazasétáltam. Már elég késő van, de megérte. Még a Williammel töltött idő is megérte, még így is, hogy most piszkosul haragszom rá. Egyáltalán, hogy vághatott olyanokat a fejemhez?

Elvégeztem szokásos esti rutinomat, majd bedőltem az ágyba. Vártam, arra, hogy írjon. Itt merül fel a kérdés, hogy kicsoda. A barátnőm akinek szerveztem egy randit a szerelmével, vagy az én szerelmem? A válasz az, hogy mindkettő. Mindkét üzenetre vártam, de egyiket sem kaptam meg.

Vajon valami baj lehet? Miért nem ír Lia? William tudom miért nem ír, mert nem engedi a büszkesége. De Liát nem értem, aggódom.

Mikor már megunom a várakozást írok Liának egy üzenetet. Nem válaszol rá. Mégjobban elkezdek aggódni, felhívom, de nem veszi fel. Már túl késő van ahhoz, hogy átmenjek hozzá, így meg kell várnom a holnapot. Nagyon nehezen alszom el.

Másnap fénysebességgel készülök el, majd sietek is a buszhoz. Most még a rengeteg emberrel sem foglalkozom akik a buszon vannak, csak azon vagyok, hogy minél gyorsabban beérjek az iskolába. Beszélnem kell Liával.

Amint leszálltam a buszról szinte szaladtam az iskoláig. Amint beértem a kapun egyből Liát kerestem, épp készült belépni az ajtón, amikor oda kiáltottam hozzá.

- Lia!

Hátrafordult. Próbáltam leolvasni valamit az arcáról, nem igazán ment. Így oda mentem hozzá.

- Írtam, és még hívtalak is. Miért nem válaszoltál? -esem neki.

- Bocsánat, csak tegnap nem volt valami jó kedvem...

Ezekszerint nem sikerült valami jól a randi, legalábbis erre következtetek.

- Mi történt? És Josh hol van? -nézek körbe, ugyanis sehol nem látom. Általában ahol én vagy Lia van, ott van Josh is.

- Nem hiszem, hogy jön ma suliba.

Akkor rosszabbul sült el a dolog, mint gondoltam.

- Mi történt? -kérdezem meg újból.
Aztán elkezdünk besétálni
az iskolába. Megállunk Lia szekrényénél és ott folytatjuk
a beszélgetést.

- Hát az elején minden jól ment, bár elég sokat beszélt rólad, hogy miért mentél el meg ilyenek, persze egy kis idő után terelődött a téma. Szóval elvoltunk, sokat nevettünk.

- Akkor nem értem miért vagy ilyen letört -értetlenkedem.

- Azért, mert ez volt az elején, később katasztrófa lett az egész "randi" , már ha lehet így nevezni  -horkant.

- Elmondtad neki?

- Igen. Miután jól elvoltunk úgy gondoltam, hogy itt a nagy alkalom, így elmondtam -sóhajt.
- De lehet nem kellett volna, nem úgy reagált ahogy akartam.

- Mit csinált? Megbántott, mert akkor én...

- Nem csinált semmit, nem is mondott semmit, csak egyszerűen ott hagyott  -vág szavamba.
- De azt hiszem ezt vehetem egy nemnek.

- Még ne hamarkodd el a dolgot, az is lehet csak annyira meglepődött, hogy...

- Ez nem igaz, ha viszont szeretne nem így reagált volna. Ha fordítva történik meg, én biztos a nyakába ugrom -szipog.

- Na, ne sírj. Nézz ide -fogom meg arcát.  - Nálad jobbat nem is találhat..

- Kár, hogy ő nem így gondolja. -ölel meg. Pár perc ölelkezés után belépünk az osztályba.

Tényleg nem jött iskolába, de talán nem is baj, jól leszidtam volna, amiért ilyen gyerekesen viselkedett.

Szünetben mint mindig most is a szekrényemhez vettem az irányt.
William a saját szekrényénél beszélgetett Betty-vel, mikor meglátta, hogy nézem őket elsöpört egy tincset Betty szeméből.