Kamu vagy valóság

2.fejezet

-Most nézd meg a felsőm, tortás lett! -emelem meg kicsit a hangom, majd az illetőre nézek.
Ugyan az a fiú áll előttem aki az osztályban is.

Az új diák...

-Jobban kellett volna figyelned -vágja rá.

-Én csak jöttem kifelé a házból! -mondom.

-Én meg csak mentem befelé!

-Egyáltalán mit keresel itt? Követtél vagy mi? -kérdezem szemöldök ráncolva.

-Mi? Én követni téged?!
Azt se tudom, hogy hívnak!
Csak azért jöttem, mert anya megkért, hogy hozzak egy kis süteményt a szomszédoknak... -magyarázza unottan.

Szóval ő a szomszédom, akkor ezért volt nekem olyan ismerős. Vele láttam beszélgetni azt a férfit, aki gondolom az apja lehet.

-Hát kössz a tortát -mutatok a felsőmre.

-Ha nem rohantál volna ennyire akkor az a torta nem a felsődön lenne -forgatja meg a szemét
- Hova siettél ennyire, a plázába? -emeli meg egyik szemöldökét.

-Ne keverj össze a testvéreddel! -állok ki magamért. -Egyébként meg semmi közöd hozzá, hogy hova megyek!

Indulok tovább, de akkor elkapja a karom.

-Hé, a tortával mi lesz? -kérdezi.

-Mit tudom én, te hoztad! -rántom ki a kezem.

-Nektek hoztam, a szomszédainknak, kedvességből. De te ezt nem értheted, hisz benned egy kis kedvesség sincs -vigyorodik el.

-Na ide figyelj... -lépek közelebb, de mondandómat félbeszakítja telefonom csörgése.

Nathan az...

Gyorsan fel is veszem.
Abban reménykedem, hogy most azt fogja mondani, hogy ez az egész csak egy vicc volt.

-Figyelj, nem akarom sokáig húzni a szót. Amit üzenetben írtam az igaz volt, tudom nem így kellett volna szakítanom, de... -hadarja, de félbe szakítom.

-Ennyit jelentettem neked? Egy nyomorult üzenetet? Legalább lettél volna olyan tökös, hogy idegyere a szemembe nézz és úgy szakíts velem! -akadok ki.

-Sajnálom -mondja, de nekem ez édes kevés.

-Én is sajnálom, hogy beleszerettem egy olyan seggfejbe mint te!

Azt hittem ennél már nagyobb kést nem szúrhat a szívembe, de tévedek. Egy női kuncogást hallok, tehát nincs egyedül.

-Ki van ott? -kérdezem dühösen.

-Csak a tesóm...

-Nem ő az. Neki felismerem a hangját. Utoljára kérdezem! Ki van melletted? -kezdek még mérgesebb lenni.

-Lidia -sóhajt.

Nagyon kattog az agyam..
Lidia, milyen Lidia? Ismerős.
Hol is hallottam ezt a nevet?!
Majd eszembe jut.

-Te az új lánnyal vagy?

-Igen -feleli halkan.

-Nem elég, hogy szakítasz velem, már le is cserélsz, méghozzá egy olyan lányra aki nem tudja mi a hobbi fogalma? -emelem meg a hangom, ma már sokadjára.

Kijelenthetem, ez életem egyik legrosszabb napja.

-Menj a pokolba! -nyomom ki a telefont.

Visszasétálok a bejárati ajtóhoz majd leülök a lépcsőre.

-Öhm.. bármennyire is nem akartam, de hallottam az egészet -szólal meg William.

El is felejtkeztem róla, hogy ő is itt van.