Kamu vagy valóság

9.fejezet

Mielőtt még sikerülne elaludnom szokás szerint elkezdek agyalni. Sajnos szokásom mindent túlgondolni. És ez most sincs másképp.

Nem csak a holnapi napon agyalok, hanem a ma történteken is.

Azon, hogy sokszor legszívesebben megfolytanám őt egy kanál vízben, ma a könyvtárban viszont... amikor segített levenni azt a könyvet, én...
Aj, hülyeség ezen agyalni.
Csak kedves akart lenni egyszer az életben és ennyi...

A másik dolog ami még nem hagy nyugodni, az utolsó mondata.
Nem tudom pontosan mit akart mondani, mivel nem hagytam, hogy végig mondja, de azt hiszem sejtem.

Tény, hogy tényleg sokat leszek a közelében, de nem hinném, hogy a végén beleszeretek.

És azt sem értem, hogy ő miért gondolja azt, hogy igen.

Azért vagyok olyan biztos abban, hogy nem leszek belé szerelmes, mert nincs benünk semmi közös, nincs semmi ami vonz benne, kivéve a külsejét, mert el kell ismernem, külsőre főnyeremény.

Szőke hullámos haja, mindig tökéletesen áll, kék szemei pedig mindig csillognak.
Mondtam már, hogy a tenger jut eszembe a szeméről?
A stílusa pedig nagyon jó, szálkás testalkata pedig még jobban kiemeli.

Igaz még nem ismerem rendesen, de ezek a beképzelt és gúnyos megjegyzései arra enged következtetni, hogy később sem fogom kedvelni.

A beképzelt embereket mindig messziről kerültem, most viszont mégis úgy hozta a sors, hogy egy beképzelt ember belecsöppent az életembe.

A viselkedését sem tudom hova tenni, folyton zavarba próbál hozni, ez pedig engem nagyon zavar...

De felesleges agyalni a mai napon, rajta meg pláne. Ami történt megtörtént, most fontosabb a holnapi nap.

Kicsit elbizonytalanodom, hogy helyes e az amit teszek, de ettől függetlenül nem fogom lefújni az egészet az utolsó percben mikor már csak karnyújtásnyira vagyok attól a pillanattól, hogy bosszút álljak.

Alig várom már a holnap napot. Kiváncsi vagyok a reakciókra.

Még egy fél óra gondolkozás után el is nyom az álom.

Másnap kipihenten ébredek, végre szombat. Hamar kipattanok az ágyból és egyből a fürdőbe veszem az irányt. Rekord sebességgel készülök el.

-Jó reggelt -köszön anya amint leérek mellé a konyhába. Én is köszönök neki, majd helyet foglalok az asztalnál. A reggelim már előttem van. Elkezdek enni.
-Mi ez a jókedv? -kérdezi.

-Ma megyek át a szomszédhoz, csak ez az oka -mosolygok rá.

Természetesen nem mondtam el anyának az igazat. Nem tudja, hogy mit tervezek és azt sem, hogy Williammel kamuból jövünk össze.

Talán jobb így... nem hiszem, hogy támogatná az ötletet.

Ő úgy tudja, hogy barátok vagyunk Williammel, és ezért hivott ma át magukhoz sütögetni. Kiváncsi vagyok, hogy fogja fogadni azt a hírt, hogy "együtt" vagyunk.

Reggeli után, felmentem a szobámba, összetakarítottam, és még a házikat is sikerült leírjam. Mindennel végeztem. Aztán olyan két óra felé kaptam egy üzenetet.

Négy körül gyere, anyáékat már felkészítettem arra, hogy jössz, de nyugi csak annyit mondtam nekik, hogy a barátnőmet hívtam meg, de nevet nem mondtam. Azt mondtam legyen meglepetés...

Írta William.
Megfognak lepődni az biztos..

Jó, majd írok mielőtt elindulok  -pötyögöm vissza a választ.