Kamu vagy valóság

43.fejezet

- Nagyon szótlan vagy -szólal meg egy pár perc után.

- Csak elgondolkodtam -felelem.
Amióta megtudtam, hogy verekedésbe keveredett a régi sulijában, méghozzá amiatt rúgták ki, másra nem is tudok gondolni.

- Na és min? -érdeklődik.

- Nem fontos -rázom meg fejem nemlegesen, úgyse árulná el, hogy mi volt az oka. Ha rákérdeznék megint, akkor csak annyit érnék el, hogy megint veszekednénk.

Nem mond semmit csak átszeli a köztünk lévő távolságot, aztán közelebb húz magához és megölel.

- Holnap elmehetnénk valahova suli után, mit szólsz? -puszilja meg fejem.

- Oké -egyezem bele mosolyogva.
Még beszélgetünk egy keveset,
majd William hazamegy. A vacsora után felmegyek a szobámba, de sajnos aludni nem tudok, mert a kíváncsiságom nem hagy nyugodni.

Vajon mit titkol előlem? Min veszhettek ennyire össze azzal a sráccal, hogy annak verekedés, majd kicsapás lett a vége?

William nem is ilyen.. legalábbis nem így ismertem meg. Talán nem az akinek hiszem?

Merülnek fel bennem ezek a kérdések, melyek egészen tizenegy óráig nem hagynak aludni.

Másnap elég jól kelek, hamar elkészülök, így én megyek át William-hez, hogy meglepjem.
Átsétálok a szomszédba, táskámmal a hátamon, majd bekopogtatok az ajtón.

Lidia nyit ajtót.

- Jó reggelt -köszön vidáman.

- Neked is -mosolygok. Már egyáltalán nem haragszom rá, ami történt megtörtént. Megpróbálom elfelejteni.

- Gondolom William-hez jöttél, gyere be -nyitja ki jobban az ajtót, hogy betudjak menni.

- Remélem már elkészült -sétálok a nappali közepére, majd helyet is foglalok a kanapén.

- Gondolom, de kiáltok neki, hogy itt vagy -indul el az emelet felé, de én megállítom.

- Várj egy kicsit -lépek hozzá közelebb, majd halkabbra veszem hangerőm.   - Szeretnék kérdezni valamit.

- Mit?  -kiváncsiskodik.

- A tegnap meséltél nekem valamit William-ről és a régi suliáról. -emlékeztetem.   - Mondtad, hogy összeverekedett egy fiúval, de az okát nem mesélted el, hogy miért.

Azt Lidiát kérdezem meg erről,
mert úgy érzem tőle hamarabb megkapnám kérdésemre a választ, mint William-től.

- William-et nem kérdezted?

- De kérdeztem, csak ő nem akarja elárulni nekem  -vallom be őszintén.

- Hát ha már én kezdtem el mesélni akkor úgy fer, ha elmondom teljesen a történetet -mondja, mire felcsillan a szemem. Végre megtudom az igazságot.

- Hát te már itt is vagy? -sétál be a nappaliba William is. Pont a legrosszabbkor.

- Igen, ma hamar elkészültem. -mosolygok felé.

- Akkor mehetünk? -kérdezi Will. Fejemmel bólintok, majd elindulunk a bejárat felé.

- Később beszélünk -suttogom Lidiának, amint elhaladok mellette.

Már a kocsiban ülünk, még tíz perc és oda is érünk a sulihoz.

- Nagyon szótlan vagy -szólal meg hirtelen, ezzel pedig a szívbajt hozva rám.

- Álmos vagyok, ilyenkor mindig csendben vagyok -nevetem el magam, pedig nem emiatt vagyok szótlan. Másra se tudok gondolni, mint arra, hogy vajon mi miatt rúgták ki William-et a suliból.