Kamu vagy valóság

16.fejezet

Semmi kedvem már, de nincs más választásom, elkészülök. Végül azt a ruhát veszem fel amit William választott ki. Egy egyszerű fehér ruháról van szó. A térdemig ér, nem tapad a testemhez, kis kényelmes. Nincs benne semmi csipke vagy bármilyen minta, egyszerű és nagyszerű. Egy nagyon kicsit látszik a dekoltázsom, de csak minimálisan.

Egy kis sminket is teszek magamra, de azt sem viszem tulzásba. A hajammal pedig nem csinálok semmit ugyanis idő már nem is nagyon van rá, mert fél tíz, a buli meg már javában tart, hisz kilenckor kezdődött. Csak egyszerűen átfésülöm a hajamat, hogy mégse nézzek ki úgy mint aki most ébredt fel a három napos sziesztából, majd kimegyek az ajtón és lesétátok a nappaliba. William ott vár rám.

- Gyors voltál -mondja amint leérek.

- Gyönyörű vagy kicsim, érezd jól magad -mondja anyu.

A válaszom erre egy mosoly volt.

- Na de mostmár menjünk. Mindenki minket vár -sürget William.

Megértem miért akar sietni, ez az ő bulija és ő nincs is ott. Ő inkább itt van, velem...

- Jó, induljunk -mondom és gyors búcsúszkodás után ki is léptünk az ajtón.

- Remélem többet ilyet nem csinálsz.. -néz rám amint sétálunk a szomszéd ház felé.

- Remélem te sem!

- Miért én mit tettem? -fordul felém.
- Az utolsó pillanatban lemondtam a dolgokat és mint egy durcás kisgyerek otthon maradtam? Ja nem, az te voltál!

- Mi közöd hozzá, hogy mit csinálok? Ez a te bulid, ott kéne lenned! -állok meg.

- Igen, ebben igazad van. Ez az én bulim és ott kéne legyek, de helyette itt vagyok veled! -akad ki.

- Senki se kért rá! -vágom rá.

Közelebb lép.

- Ezer bocsánat, hogy azt akarom, hogy ott legyél a bulimon. Sajnálom, hogy úgy éreztem nélküled nem lesz igazi a buli ezért képes voltam itthagyni csapot papot és átmenni hozzád, hogy elrángassalak ide. Tényleg nagyon sajnálom -feleli indulatosan.

- Ne veszekedjünk, nem akarom elrontani az estédet -mondom már sokkal halkabban, szégyellem magam.

- Már sikerült elrontanod -suttogja, majd tovább indul.

Elkapom a csuklóját.

- Sajnálom, igazad van. Ne haragudj! -mondom őszintén. Jobb a békesség.

Rám emeli kék szemeit. A lámpák fényeitől még szebbnek látszik a szeme.

- Bulizzunk -mosolyog rám.

- Bulizzunk! -mosolygok én is, majd megkarolom és együtt indulunk tovább.

A bulin rengetegen voltak, az egész ház tele volt tinikkel. Szerencse, hogy William szülei nincsenek itthon...

- Emily, végre itt vagy! -jön oda hozzánk William barátai.

- Még volt egy kis dolgom, de már itt vagyok -mosolygok a társaság felé.

- Gyere új barinőm, az első táncod az enyém -karol át Chloe, majd elkezd húzni maga után a táncoló fiatalok közé.

Nem ellenkezem, sőt a szám végére már egész jól érzem magam így a következő számot is vele táncolom.

- Lekérhetem? -jön mellénk William.

Chloe mosolyogva bólint, majd oda megy a barátjához. Kettesben maradunk.

- Részeg vagy? -kérdezem.