Egész úton szól a zene, egyik szám sem az én izlésemnek megfelelő, de ettől még jó érzés hallgatni a zenét miközben az elsuhanó tájat nézem. Megnyugtató és eltereli a gondolataimat mindenről, még a körülöttem lévő emberekről is akik nevetgélve beszélgetnek egymással.
- Nagyon szótlan vagy -hajul hozzám William ezzel magára vonva a figyelmem.
Ennyit a nyugodt utazgatásról.
- Mit mondjak? Hm? Nem akarok itt lenni.. -suttogom, hogy csak ő hallja. Bár Lidia és Nathan annyira el van foglalva egymással, hogy szerintem ha még hangosabban mondtam volna akkor sem hallották volna.
- Ne hisztizz, hidd el jó buli lesz. Ott leszek én -kacsint.
Hurrá megérkezett a nagyképű, egoista William aki folyton idegesít ezzel a hülye dumájával.
- Épp ez a bajom, hogy te is ott leszel, na meg persze ők is -mutatok előre a gerle pár felé.
Sokáig szótlan marad, majd mikor elkönyvelem magamban, hogy nem fog mondani semmit és előveszek egy könyvet, hogy olvassak újból megszólal.
- Miért hoztál magaddal könyvet?
- Hogy legyen mivel elfoglaljam magam, ha nem akarok veletek beszélgetni -felelem egyszerűen.
Kikapja a kezemből a könyvet.
- Hé, mit csinálsz? Add vissza! -nyúlok a könyv után, de sehogy sem érem el.
- Majd mikor hazaérünk vissza kapod, addig nem akarlak olvasni látni -teszi be a könyvemet a táskájába.
Ez csodás... lehet ennél is rosszabb?
- Megérkeztünk -ujjong Lidia.
Igen, lehet rosszabb...
Kiszállunk a kocsiból, a fiúk kiszedik a csomagjainkat a csomagtartóból.
Nem sok csomagunk van szerencsére.
Nathan felkapta Lidia bőröndjét, a kis hercegnő idepakolta az egész ruhatárát, majd a saját táskáját is hátára veszi aztán elindul a ház felé.
Ez a nyaraló nagyon otthonos.
Egy kis faházról van szó, nagy ablakokkal és egy kis terasszal.
- Szép, tetszik -fordulok William felé, majd megfogom az utazó táskámat.
- Belül még szebb -mosolyog, majd elveszi kezemből a csomagot.
- Hé, te meg mit csinálsz?
- Ezt már másodjára kérdezed ma. -nevet. - Segítek bevinni.
- Nem kell a segítséged -nyúlok csomagom után, de csak azt érem el, hogy megfogom a kezét, mivel nem engedte el a csomagot.
- Édesem most nem kettesben vagyunk -vigyorog, majd szemével a kezünkre mutat. Egyből elhúzom a kezem.
- Jó, akkor hozzad, nem bánom! -mondom, majd elkezdek sétálni a ház felé.
Igaza volt William-nek, ez a ház belülről még szebb, gyönyörű fa bútorok vannak benne.
- Akkor foglaljuk el a szobákat, aztán a konyhában találkozunk -mondja Nathan.
- Két szoba van, a miénk lesz ez. -mutat a hátuknál lévő szobára Lidia.
- Két szoba? -kérdezem.
- Igen, gondolom nem baj, hogy egy szobában kell lennetek -kérdezi ártatlanul.
- Nem baj -szólal meg William is, de bár hallgatott volna.
- De van egy kanapé itt is, ha szükség lenne rá -mutat a nappaliban lévő kanapére Nathan.
CITEȘTI
Kamu vagy valóság
Dragoste- Befejezett - Emily-nek mindene megvan amit szeretne. Boldog családban él, jó jegyei vannak az iskolában, vannak barátai és van egy szerelme is, akivel a kapcsolatuk tökéletes. Vagyis csak volt tökéletes, mert mikor két új diák érkezik az iskolába...
