Kamu vagy valóság

23.fejezet

Egész úton szól a zene, egyik szám sem az én izlésemnek megfelelő, de ettől még jó érzés hallgatni a zenét miközben az elsuhanó tájat nézem. Megnyugtató és eltereli a gondolataimat mindenről, még a körülöttem lévő emberekről is akik nevetgélve beszélgetnek egymással.

- Nagyon szótlan vagy -hajul hozzám William ezzel magára vonva a figyelmem.

Ennyit a nyugodt utazgatásról.

- Mit mondjak? Hm? Nem akarok itt lenni.. -suttogom, hogy csak ő hallja. Bár Lidia és Nathan annyira el van foglalva egymással, hogy szerintem ha még hangosabban mondtam volna akkor sem hallották volna.

- Ne hisztizz, hidd el jó buli lesz. Ott leszek én -kacsint.

Hurrá megérkezett a nagyképű, egoista William aki folyton idegesít ezzel a hülye dumájával.

- Épp ez a bajom, hogy te is ott leszel, na meg persze ők is -mutatok előre a gerle pár felé.

Sokáig szótlan marad, majd mikor elkönyvelem magamban, hogy nem fog mondani semmit és előveszek egy könyvet, hogy olvassak újból megszólal.

- Miért hoztál magaddal könyvet?

- Hogy legyen mivel elfoglaljam magam, ha nem akarok veletek beszélgetni -felelem egyszerűen.

Kikapja a kezemből a könyvet.

- Hé, mit csinálsz? Add vissza! -nyúlok a könyv után, de sehogy sem érem el.

- Majd mikor hazaérünk vissza kapod, addig nem akarlak olvasni látni -teszi be a könyvemet a táskájába.

Ez csodás... lehet ennél is rosszabb?

- Megérkeztünk -ujjong Lidia.

Igen, lehet rosszabb...

Kiszállunk a kocsiból, a fiúk kiszedik a csomagjainkat a csomagtartóból.
Nem sok csomagunk van szerencsére.

Nathan felkapta Lidia bőröndjét, a kis hercegnő idepakolta az egész ruhatárát, majd a saját táskáját is hátára veszi aztán elindul a ház felé.

Ez a nyaraló nagyon otthonos.
Egy kis faházról van szó, nagy ablakokkal és egy kis terasszal.

- Szép, tetszik -fordulok William felé, majd megfogom az utazó táskámat.

- Belül még szebb -mosolyog, majd elveszi kezemből a csomagot.

- Hé, te meg mit csinálsz?

- Ezt már másodjára kérdezed ma. -nevet. - Segítek bevinni.

- Nem kell a segítséged -nyúlok csomagom után, de csak azt érem el, hogy megfogom a kezét, mivel nem engedte el a csomagot.

- Édesem most nem kettesben vagyunk -vigyorog, majd szemével a kezünkre mutat. Egyből elhúzom a kezem.

- Jó, akkor hozzad, nem bánom! -mondom, majd elkezdek sétálni a ház felé.

Igaza volt William-nek, ez a ház belülről még szebb, gyönyörű fa bútorok vannak benne.

- Akkor foglaljuk el a szobákat, aztán a konyhában találkozunk -mondja Nathan.

- Két szoba van, a miénk lesz ez. -mutat a hátuknál lévő szobára Lidia.

- Két szoba? -kérdezem.

- Igen, gondolom nem baj, hogy egy szobában kell lennetek -kérdezi ártatlanul.

- Nem baj -szólal meg William is, de bár hallgatott volna.

- De van egy kanapé itt is, ha szükség lenne rá -mutat a nappaliban lévő kanapére Nathan.