Kamu vagy valóság

12.fejezet

- Micsoda kellemes meglepetés! -mosolyog anya.

- Inkább kellemetlen -motyogom.

- Gyertek beljebb, ne ácsorogjatok az ajtóban -szólal meg apa is.

- Remélem nem baj,hogy csak így hivatlanul beállítottunk hozzátok! -mosolyog William anyja is.

- Ami azt illetti, de...baj -folytatom a motyogást, de ezt persze nem hallja senki csak én.

- Dehogyis baj, mindig szívesen látjuk a szomszédainkat -mondja kedvesen anya.

William szülei ezután belépnek az ajtón William pedig jön utánnuk.
A felnőttek elindulnak előre az ebédlő felé, William is indulna utánnak, de én elkapom a csuklóját.

- Mi a fenét kerestek itt?

- Ejnye morcos lány, azt hittem ennél jobban fogsz örülni a pasidnak! -vigyorog.

- Megkérdezem még egyszer, mert úgy látom nem jutott el az agyadig amit mondtam -fújom ki a levegőt, hogy megnyugtassam magam- Mi a fenét keresel itt a szüleiddel?

- Csak jöttem meglátogatni a szerelmemet ez olyan nagy gond? -szórakozik tovább, pedig nekem már kezd nagyon elegem lenni...

- William! -szoritom meg a karját.

- Au! -huzza el a kezét - Úgy gondoltam, hogy nem lenne fer ha csak az én szüleim tudna a kapcsolatunkról, ezért...

- Ezért idehoztad a családodat, hogy anyáék is megtudják -fejezem be mondandóját.

- Pontosan. Mi a vacsi? -vált témát vidáman.

- Adok én neked mindjárt olyan vacsorát! -lépek hozzá közelebb fenyegetőzően.

- Gyerekek ne álldogáljatok ott. Gyertek beljebb! -szól oda nekünk anya.

- Megyünk! -mosolygok a felnőttek irányába pedig most legszívesebben sirhatnékom van.
- Esküszöm elmondom nekik csak nem most, kérlek menjetek haza! -fordulok ismét William felé.

- Mikor Emily? Hm?

- Nem tudom, de nem most! Kérlek! -vetem be a boci szemet hátha így megtudom őt győzni, de úgy látszik nem hatotta meg különösebben a dolog.

- Ezzel a boci szemmel már elkéstél, azért jöttem, hogy a szüleim együtt vacsizzon a barátnőm szüleivel! -mosolyog.

- Remélem félre nyeled a csirkét!

- Szóval csirke van, hm.. az finom! -vigyorog tovább. Ő látszólag jól szórakozik rajtam, de én valahogy nem tartom mulatságosnak a helyzetet és gondolom ez az arcomon is látszik. Ha a szememmel ölni tudnék akkor William Clark már halott lenne, Lidia Clarkkal az élen.
- Nyugi édes, nem állj jól ez a morcos pofi -kacsint, majd az asztalhoz veszi az irányt és helyet foglal az anyja mellett. Micsoda rendes kisfiú...

- Emily te nem jössz? -kérdezi apa.

- De, megyek -mondom, majd én is helyet foglalok az asztalnál.
Direkt William mellé ülök, hogy ha úgy adódik megtudjam folytani.

Egyből kattogni kezd az agyam.
Most meg mit csináljak? Hogy fogom ezt az egészet megakadályozni?
A válasz... sehogy!

Pedig olyan nyugodt estém volt...

- Igazából az igazi ok amiért jöttünk...
-kezdi William anyja, de én gyorsan közbe szólok.

- Mert mondtam a minap a suliban William-nek, hogy egy este átjöhetne a szüleivel hozzánk! -hadarom.