Kamu vagy valóság

17.fejezet

Nehezen nyitottam ki a szemem, a fejem borzasztóan fáj. A látásom még nem tisztult ki de ahogy veszek egy mély levegőt megérzem, hogy nem a saját szobámban vagyok.
A szobámban lévő légfrissitő illata levendula ez az illat meg mentol és férfi parfüm keveréke. Pár perc után szerencsére már tisztán látok így van lehetőségem körbe nézni a szobán. Nem kell sokáig agyalnom, hogy hol vagyok, mert egyből felismerem a szobát, hisz voltam itt már párszor. Ez a szoba William szobája, de az igazán fontos kérdés az, hogy ő maga merre is van...

Most mondanám, hogy nem emlékszem semmire, de sajnos az hazugság lenne, hiszen pontosan emlékszem, minden mondatra, minden cselekedetemre. És nem mondanám, hogy elönt a büszkeség.
Ugyanis borzasztóan szégyellem magamat és már egyből azon töröm a fejem, hogy hogyan fogom jóvá tenni...

Na de térjünk vissza William-re...
Békésen alszik a földön. Nem értem miért a földön alszik, hisz este mikor közöltem vele, hogy itt is aludhat akkor bele egyezett a dologba és befeküdt mellém. Jó nem egyezett bele olyan könnyen, folyton azt hangoztatta, hogy nem akarja kihasználni a helyzetet, meg, hogy nagyon részeg vagyok, talán nem jó ötlet, de én mindig találtam valami ellenérvet amivel megcáfolhatom azt amit mond. Így végül én nyertem, a díjam pedig egy magas, szőke, kék szemű srác volt, aki most a földön alszik.

Agyalni kezdek, de most valahogy sehogy sem jut eszembe az, hogy hogyan kerülhetett a földre. Pár perc nyújtózkodás után felállok az ágyból, majd be vonulok a fürdőbe.
Úgy gondolom, hogy egy gyors arc mosás most jót fog tenni nekem és reménykedem benne, hogy majd felébredek tőle...  hát tévedek, mert az arc mosás után is ugyan olyan fáradt és nyúzott vagyok, mint eddig. A fejem pedig annyira fáj, hogy majd kiesik a helyéről. Túl sokat ittam az este. Pedig nem is szeretem az alkoholt, de most volt okom inni.
Ott volt Nathan.
Életem tönkretevője...

Így vissza gondolva hülyeség volt amit csináltam, de sajnos vissza csinálni már nem tudom.. pedig ha tehetném, megtenném.

De igazából felesleges Nathant hibáztatnom, mert az aki igazán hibás volt az én voltam és aki a rövidebbet húzta az William volt. Mert őt járattam le ezzel az egésszel. Pedig még a szabályzatunkban is benne van, hogy nem szabad lejáratni a másikat. Én pedig megszegtem ezt a szabályt az éjjel.

És, hogy fogom jóvá tenni?
Fogalmam sincs...

Csak reménykedni tudok benne, hogy William nem haragszik rám annyira... Az este elég kedves volt, bár finoman közölte, hogy attól még haragszik és másnap ennek az egésznek még lesz következménye..

Remélem nem haragszik annyira, de ez pár percen belül ki fog derülni, mert épp itt állok vele szemben és arra készülök, hogy felébresszem...

Hogy jó ötlet e? Lehet nem, de nekem már rég nincsenek jó ötleteim..

- William, ébredj -érek hozzá vállához. Nem reagál, elég mélyen aludhat.
- William! -szólok neki eréjesebben. Megmozdul...

- Mi az? -kérdezi álmosan.
Olyan vicces arcot vág, alig bírom ki nevetés nélkül.

- Ideje felkelni -mutatok az órara ami lassan délt üt, William szülei negyed egykor jönnek haza és nem ártana előtte elpakolni a buli maradványait.

- Majd később -ásít egyet, majd átfordul a másik oldalra.

- Akkor aludj -motyogom, majd kimegyek a szobából.

Körbe nézek a házon, ami nehezen megy, mert még mindig fáj a fejem. Legszívesebben én is aludnék, de valakinek ki kell takarítani mielőtt még megjönnének William szülei. Erre a házra pedig most nagyon rá fér a takarítás, mert úgy néz ki mint egy disznó ól.