Reagálni sincs időm, olyan gyorsan történik az egész. Az előbb még beszélgettünk, most meg... csókolózunk. Vagyis jobban mondva ő csókol engem, mert én a pillanatnyi sokk miatt mozdulni sem tudok.
Meglepett az amit most tett, nem gondoltam volna, hogy megcsókol, pláne nem így ilyen körülmények között.
Elhuzódik tőlem, a csók véget ér.
Én nem viszonoztam a csókot, de el sem löktem magamtól.
A szemembe néz, a tenger kék szemei csak úgy csillognak.
Most én kéne tegyek valamit...
Két féleképpen reagálhatok most. Vagy játszom a megsértettet és felpofozom, vagy... nem is tudom, hogy van e helyes variáció még..
- Emily én.. -kezdi, de befejezni nem tudja, mert közelebb megyek hozzá, megfogom az arcát, majd megcsókolom, olyan hirtelen,
hogy nem csak ő, de még én is meglepődöm.
Na igen ez is egy variáció lenne, de nem... ez maradjon csak a képzeletem szüleménye.
- Emily -szól hozzám pár perc után.
Most valóra válthatnám azt amit az előbb pár perce elképzeltem.
De nem... csók helyett pofont kap.
- Te meg mit képzelsz magadról? Hogy volt merszed bejönni éjjel a szobámba? Hogy mertél megcsókolni? -akadok ki.
Megsimogatja arcát, pont ott ahova az előbb kapta a pofont.
Nagyot csattant úgyhogy szerintem megérezhette.
- Sajnálom -csak ennyit mond.
- Kifelé! -szólok rá, majd kinyitom neki az ajtót és intek fejemmel, hogy azonnal menjen ki.
Szerencsére nem kell kétszer mondanom, mert szó nélkül kimegy a szobából.
Miután bezárom az ajtót, neki dőlök és agyalni kezdek.
Mi a fene történt az előbb? Még mindig nem fogtam fel..
Kezemet az ajkamhoz érintem.
Elmosolyodom, majd mikor eljut az agyamig, hogy mit is csinálok éppen, elhúzom számtól a kezem.
Mi a fenét csinálsz Emily? Ez kamu, ez az egész kamu, csak alku, semmi más...
Elsétálok az ágyamhoz, majd megpróbálok valahogy aludni.
Szerintem nem is kell mondanom, hogy hiába probálkozom alvással sehogy sem tudok elaludni.
Pár óra forgolódás után végre úgy érzem, hogy elég fáradt vagyok ahhoz, hogy elaludjak, de ekkor zajt hallok ismét.
Nem megyek ki, nem nézem meg, nem érdekel!
Ó dehogynem érdekel Emily...
Sajnos nyer kíváncsiságom, így ismét kikelek puha ágyamból, majd az ajtóhoz sétálok, kinyitom és kinézek rajta.
William a konyha szegrény mellett van legugolva, a kezében meg ha jól látom akkor egy üveg van. Gondolom azt az alkoholt szorongatja a kezében amit még az üzletben vásárolt.
Nem érdekel.. csináljon amit akar. Ez az ő problémája nem az enyém! Bemegyek és lefekszem aludni...
De sajnos nem tudom csak így itt hagyni... Mi lesz ha valami baja esik?
De most komolyan menjek így oda hozzá? Pizsamában vagyok, az előbb ez nem zavart, mert akkor elterelte a figyelmemet a csókkal, de most nem lesz csók. Csak ő meg én, meg a rózsaszín pizsamám, ami egy rövid nadrágból és egy kicsit kivágottabb felsőből áll.
Ne foglalkozz most ezzel Emily, úgyis részeg!
Kifújom a bent tartott levegőt, majd elkezdek felé sétálni.
ESTÁS LEYENDO
Kamu vagy valóság
Romance- Befejezett - Emily-nek mindene megvan amit szeretne. Boldog családban él, jó jegyei vannak az iskolában, vannak barátai és van egy szerelme is, akivel a kapcsolatuk tökéletes. Vagyis csak volt tökéletes, mert mikor két új diák érkezik az iskolába...
