Kamu vagy valóság

38.fejezet

A csók nem tart sokáig, elhuzódom tőle, majd félve felnézek arcára. De szerencsére reakciója az amire számítottam, mosolyog.

- Már régóta várok erre -suttogja.

- Pedig nem ez az első csókunk. -kuncogok.

- Igaz, de ez az első igazi csókunk. -mosolyog rám. Mondtam már, hogy édes mosolya van?

Erre már nem nagyon tudok mit mondani, ezért közelebb húzódom hozzá, és ismét megcsókolom. Nagyon jól csókol, ennek örömére pedig a hasamban lévő pillangók örömtáncot járnak.

- Tudtam én, hogy régóta belém vagy zúgva -súgja, amint elvált ajkaimtól.
Megcsapom a vállát, mire elneveti magát.

- Olyan régóta azért nem...

- Most, hogy megbeszéltük a dolgokat, tisztáznunk kellene néhány dolgot -néz rám komolyan.

- Milyen dolgot? -érdeklődöm. Nem értem, hogy miről beszél.

- Mostantól velem jössz suliba. -vigyorog.

- Jó -bólogatok mosolyogva.
- De még ne mondjuk el senkinek, még most tudta meg a suli a szakításunkat, plusz először rendezni akarom a dolgokat Liával.

- Legyen úgy ahogy akarod -sóhajt, majd ad egy puszit.
- De remélem Josh-al nem akarsz kibékülni.

- Nem hiszem, hogy újra tudnánk barátok lenni. Így nem sok esélyt látok a békülésre -mondom szomorúan. Sajnálom, hogy tönkremegy egy ilyen barátság.
- Nathan szerint is hagyjam a fenébe.

- Apropó Nathan, na őt meg pláne nem akarom a közeledben látni -ül le az ágyra.

- Nem kell féltékenykedned, nincs okod rá -ülök le mellé.

- Persze.. most szakított a testvéremmel, aztán meg téged vígasztalgat -mondja gúnyosan.

- Jó, elkerülöm -egyezem bele, majd megint adok neki egy csókot. Valahogy minden percben késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam, valahogy nem tudok betellni vele.
- De te is elkerülöd Bettyt -teszem hozzá. Ha neki is lehet listát adni, hogy kit nem akar látni a közelemben, akkor nekem is.

- Ha ez kell ahhoz, hogy ne lássam Nathant a közeledben, akkor legyen. Ennyit megér -mosolyog kisfiúsan.
- De most megyek, otthon azt mondtam, hogy tíz perc és jövök. -pattan fel.

- Tíz perc? Az mire elég?

- Hát mivel nem tudtam, hogy mit fogsz mondani miután elmondom, hogy mit érzek, így gondoltam jobb ha nem maradok sokáig. Ha nemet mondtál volna nem szívesen bámultam volna az arcod -neveti el magát.   - Persze így nagyon szívesen nézlek  -simítja meg arcom.
- Gyönyörű vagy.

- Köszönöm -hajtom le a fejem, zavarban vagyok. Mindig zavarban vagyok ha dicsérnek, pláne akkor, ha ő.

Nem szívesen, de kikísértem.
Nem akartam, hogy ilyen hamar hazamenjen. De annyi nyugtatott, hogy holnap is látni fogom, sőt minden nap, hisz itt van a szomszédban.

Olyan nyolc körül lemegyek a szüleimhez, vacsorázni.

- Hallottam, hogy ma itt volt William, csak nem kibékültetek? -érdeklődik anya.

- De igen, kibékültünk. -büszkélkedem.

- Örülünk neki, William rendes srác. -mosolyog anya.

- Rendesebb, mint Nathan -jegyzi meg az orra alatt apa.

- Mégse kedveled -nézek rá.

- Ez nem igaz, kedvelem -kezdi el felvágni a húst, amit anya elé tett.