Kamu vagy valóság

4.fejezet

Lassan sétáltam és szépen kifújtam a levegőt. Izgultam. Több okból is.
Az első az volt, hogy vajon Lidia is itt lesz e, a második pedig William reakciója miután elmondom neki csodás tervem.

Elértem az ajtóhoz. És kicsit elbizonytalanodtam. Talán jobb lett volna, ha szólok anyának, hogy mondja le a vacsorát?! Mindegy, mostmár felesleges ezen agyalni.

Nagy levegőt vettem, majd végre kinyitottam az ajtót.

Megkönnyebbültem kicsit, ugyanis Lidia nincs itt.

Csak William és a szülei.

-Szép estét! -mosolyogtam rájuk. Anya és apa is mellém sétált, majd a felnőttek elkezdtek beszélgetni.

-Nem gondoltam volna, hogy eljössz! -fordultam William felé.

-Anya és apa ragaszkodott hozzá, szóval muszáj volt jönnöm! Ha én nem jövök akkor Lidiának kellett volna, az meg nem lett volna valami jó ötlet -mondja.

-Mindegy, örülök, hogy te jöttél! -mosolygok rá.

Megpróbálok ma kedves lenni vele.

-Az első kedves mondat amit nekem mondtál morcos lány, büszke lehetsz magadra -gúnyolódik.

Ne mondj semmi sértőt Emily, ne mondj! Mondogatom magamnak.

-Gyertek beljebb, ne itt az ajtó előtt beszélgessetek -szólal meg anya, én pedig most végtelenül hálás vagyok neki, ugyanis így legalább nem szólok be William-nek.

Helyet foglaltunk az asztalnál.
Anya és apa egymás mellett, velük szemben William szülei. Anya mellett ült nagyi és Trevis, egymás mellett. Így én William mellé kerültem.

El se kell mondanom mennyire nem örültem neki...

-Annyira örülök, hogy végre lettek új szomszédaink. Már több mint egy éve üresen állt az a szép ház -kezdte anya.

-Hát mivel a férjem itt kapott állást így muszáj volt ide költözzünk. -mosolyog William anyja.

-Mi nagyon szeretünk ebben a városban élni, a szomszédok is kedvesek, igaz kicsit pletykásak az emberek, de azt meg lehet szokni. -folytatja a csevejt anya.

Biztos egy fél órát beszélgettek arról, hogy mennyire jó itt lakni.
Meg ezen kívűl még sok unalmas témáról, vagyis jobban mondva számomra unalmasakról.

-Merre találom a mosdót? -kérdezi William.

-Majd én megmutatom! -pattanok fel. Bármi jobb mint itt ülni és ezt a beszélgetést hallgatni.

Aztán elvezetem a mosdóhoz.

Az ajtóhoz ér, majd hirtelen megtorpan, hátra néz, majd megszólal.

-Meg is akarsz várni? -kérdezi.
-Nem kell örködnöd, nem vagyok félős -kuncog.

Gyerünk Emily, itt a nagy lehetőség. Kérdezd meg!

De mielőtt még bármit is mondhatnék, William megunja hallgatásom, és belép a fürdőszobába.

Ez remek, Emily. Ügyes vagy!
Itt lett volna a lehetőség, te meg mit csinálsz? Semmit...

Visszasétálok a helyemre.

Pár perc után William is visszajön.
Aztán folytatódik az unalmas beszélgetés.

Előveszem a telefonom, valamivel elkell foglaljam magam.
Írok is Liának, hogy nem sikerült beszéljek William-el.

Pár perc után érkezett is a válasz Liától: