Kamu vagy valóság

44.fejezet

Leültünk a legközelebbi padhoz, majd Lidia nagyot sóhajtott és nekikezdett.

- Gondolom beszeretnéd fejezni, azt a beszélgetést amelyet még a reggel elkezdtünk  -mondja, mire egy bólintással válaszolok.
- William azért nem mondta el neked, mert én vagyok az oka annak, hogy verekedtek. Miattam történt.

- Mit csináltál? -kérdezem egyből.

- A srác mondott valamit William-nek velem kapcsolatban, gondolom nem épp tisztességes megjegyzést. William mérges lett, aztán a többi csak úgy jött magától.

- De ha csak ennyi történt akkor miért nem mondta el nekem? Megértettem volna, nem értem miért titkolta el  -sóhajtok. Ezt elmondhatta volna...

- Nem tudom miért nem mondta el, lehet csak engem akart védeni, vagy nem is tudom.. de a lényeg, hogy ne haragudj rá, és ne hozd fel neki többet a témát, mert nem szeret beszélni róla -néz szemembe, aztán miután meghalljuk a csengőt, felpattanunk és besétálunk vissza az osztályterembe.

William mellett foglalok helyet, három napja ismét ő a padtársam. Alicia pedig Lidia melletz ül, így mindenki boldog.

- Hol voltál? -érdeklődik.

- Csak Lidiával beszélgettem -vonok vállat.

- Örülök, hogy jóban lettetek. -mosolyog rám.

- Én is -mosolygok, aztán a tanárra figyelek ugyanis elkezdődött az óra.

Csak úgy mint a többi, ez az óra is unalmasan telt. Szünetekben a barátaimmal voltam, na meg persze Williammel. A nap végére már egész türhető volt Josh és William kapcsolata. Minden jól ment egészen addig amíg az utolsó előtti órámon oda nem jött hozzám Nathan. Én pont egyedül voltam, de ez nem feltétlen baj, így legalább nem lett újabb verekedés a vége.

- Menj innen Nathan. Nem akarok veled beszélni -kérem meg már sokadjára. De nem igazán ért a szép szóból, mert csak folytatja mondandóját.

- Csak egy percet adj -kérlel.

Bólintok jelezve, hogy rendben, de azért az órára nézek, hogy ezzel is jelezzem, hogy tényleg csak egy percet szánok rá.

- Bocsánatot akarok tőled kérni. -mondja, mire teljesen meglepődöm.

Fel is húzom bal szemöldököm, ezzel is jelezve értetlenségem.

- Azokért amit tettem, hogy megcsaltalak téged, aztán mikor szakítottunk Lidiával, megpróbáltam rád hajtani. A verekedést is én provokáltam ki, szóval azért is bocsánatot kérek -hajtja le fejét, mint aki tényleg bánja a dolgot.

- Megbocsájtok, ha megigéred, hogy többet nem próbálkozol nálam, és nem szabotálod a kapcsolatomat!

- Megigérem -bólint, majd elmegy.

Remélem tényleg betartja az igéretét, elég problémát okozott már..

Suli után William visz haza. A verekedős incidenst, ami még a régi sulijában történt, többet nem hozom fel. Már megtudtam az igazságot, igaz nem tőle, de ez már lényegtelen.

- Nem jössz át? -kérdezem amint leparkoltunk a ház előtt. Nem is kell többször megkérdezzem, mivel egyből bólint, majd mosolyogva követ.

A nagyi és Travis épp esznek az asztalnál, köszönünk, majd mi is csatlakozunk hozzájuk.

- Rég láttalak itt fiam -mosolyog William-re a nagyi. Mióta igazából is együtt vagyunk Williammel, azóta szinte minden nap átjön, így a szüleim és ezáltal a nagyi is, fiamnak szólítja őt.