Kamu vagy valóság

3.fejezet

Hazakísértek.

-Nem jösztök be? -fordulok feléjük.

-Nekem haza kell mennem, anyával vásárolni megyünk -mondja Lia.

-És te? -kérdezem Josht.

-Én ráérek -mosolyog.

-Akkor majd később beszélünk. -mondja Lia, majd elköszön és elmegy.

-Gyere -intek fejemmel a ház felé.
Josh pedig követ.

-Ülj le -mondom neki miután beértünk. -Kérsz valamit inni? -teszem hozzá.

-Csak egy pohár vizet.

A kanapén foglal helyet.
Majd miután kiöntöttem neki a pohár vizet, én is oda ülök a kanapéra, mellé.

-Ha akarsz beszélni a Nathan dologról akkor... -kezdi mondandóját s közben tarkóját vakarja, látom rajta, hogy nem nagyon találja a szavakat. Ezért félbe is szakítom.

-Nem akarok róla beszélni, de azért kössz, hogy segíteni szeretnél. -mosolygok rá.

-Ez természetes -teszi kezeit az enyémre. -Rám számíthatsz! -mosolyog rám.

Majd belép a házba nagyi és az öcsém.

Elhúzom a kezem.

Josh illedelmesen köszön, majd a nagyi is köszön neki.

Szokás szerint első dolguk megetetni a kutyánkat, Maxot.
Az öcsém imádja azt a kutyát.

Így ismét kettesben maradunk Josh-al.

-Ideje mennem, anya nem tudja, hogy itt vagyok -pattan fel Josh.

-Még egy kicsit maradhatnál. -mosolygok rá.

-Később jön értem apa, szóval.. -vakarja meg a tarkóját.

-Ja, jó persze, menj csak -törődöm bele.

Josh szülei elváltak.
Az apja pedig minden héten eljön hozzá és elmennek csinálni valami apa-fia programot.

Ez mind szép és jó, csak ezzel egy probléma van. Az, hogy Josh nincs jóban az apjával. Nagyon haragszik rá, mert őt okolja a válás miatt.

-Akkor később látlak -mosolyog rám, majd megölel.

Aztán kikísérem.

Én az ajtóban állok és onnan nézem ahogy Josh elindul.
Aztán megakad a szemem valamin...

A gerlice páron.

Nathan a szomszédház kapuja előtt ölelgette "új szerelmét."

Régen még engem ölelgetett így...

Annyira utálom mind ket személyt.
Legszívesebben oda mennék és kitépném Lidia szőke haját, amiért elvette azt ami egykor még az enyém volt.

Bár sose költöztek volna ide.
Akkor most még minden a régi lenne.

De a karma mindenkit útól ér, remélhetőleg ők is visszakapják azt amit velem tettek. Ha meg nem... akkor meg majd visszakapják tőlem.
Mert itt, ebben a pillanatban döntöttem el, hogy bosszút állok, és ha ehhez az kell, hogy szerzek egy kamu barátot, hát megteszem.

Még akkoris, ha oltári nagy hülyeségnek tartom ezt a kamu barátosdit.

Igazából nem is az bánt a legjobban, hogy elhagyott. Mindig is amondó voltam, hogy aki menni akar az had menjen. Inkább az zavar ahogyan elhagyott.

Csak úgy üzenetben szakítani szerintem nagyon bunkó dolog, pláne úgy, hogy utánna még elém se áll, hogy megmagyarázza a dolgot.

Miután meguntam a bámészkodást, bementem a házba.