Kamu vagy valóság

19.fejezet

- Én semmit, inkább Lidia -fordulok a megszeppent lány felé, az arcára van írva, hogy nagyon aggódik amiatt, hogy eljár a szám.

- Hallgatlak -jön hozzánk közelebb William, majd testvére irányába fordul.

- Öhm.. Anyáék ma későn jönnek haza, Nathan átjön, ha akarod Emily is átjöhet hozzád -mondja el egy szuszra.

Elmosolyodom. Tudom, hogy innentől már nyert ügyem van.

- Ennyi? -kérdezi William inkább tőlem, mint testvérétől.

Itt a nagy lehetőség, most mindent elmondhatnék neki, de...

- Igen, ennyi -mosolygok rá.

- Mit keresel itt? Már nem mintha nem örülnék az én galambomnak, csak na.. érdekel -intézi felém szavait.

- Hozzád jöttem -kamuzom.

- Milyen szép meglepetés, erre megéri hazajönni -vigyorog rám.

- Akkor én megyek, magatokra hagylak titeket -szól közbe zavartan Lidia.

William csak biccent a fejével.

- William hoznál nekem egy kis vizet?

- Persze, egy perc és jövök -mondja és már megy is.

Ismét kettesben maradunk.

- Egy napod van. Ha holnap nem hagyod ott a suliújságot az én javamra akkor elmondok mindent William-nek!

- Nem tennéd.. -hitetlenkedik.

- Ó, dehogynem, sőt... még lehet a szüleidnek is elmondom, hogy milyen kis angyalt neveltek fel! -mosolygok rá győztesen.
-Egy napod van, én nem fogok könyörögni, rajtad áll. De egy biztos én ígyis úgyis be fogok kerülni a suliújsághoz, ha visszalépsz, ha nem...

Nem mond semmit, csak egyszerűen távozik, de érzem, jobban mondva tudom, hogy vissza fog lépni. Nem akarja, hogy William megtudja, hogy mit csinált, azt meg pláne nem, hogy a szülei.

- Vissza is jöttem. Itt a vize hölgyem.. -nyújtja felém a poharat.

- Köszönöm -mosolygok rá, majd elveszem és bele iszok.

- Lidia már fel is ment? -kérdezi mire bólintok.

- Hol voltál? -térek vissza még az előző témához. Azt mondta, hogy ilyen látványra szívesen hazajön, tehát most is volt valahol.

- Ne légy féltékeny tündérem, csak pár haverral voltam, de igazából már egy fél órája itthon vagyok..

- Nem voltam féltékeny, nem vagyok féltékeny típus, a mi esetünkben meg nincs is miért az legyek -válaszolok, majd leteszem a poharat az asztalra.

- Jó szomjas lehettél... -néz a poharamra ami szinte tele van.

- Ideje mennem -hagyom figyelmenkívűl mondandóját.

- Ilyen hamar? De még csak most jöttél édes.

- Ne hívj így! -nézek rá mérgesen.

- Morcos lány.. nyugi -mosolyog.

- Rég nem hívtál morcos lánynak... -osztom meg vele észrevételem.

- Tudtam én, hogy hiányzik -vigyorog tovább.

- Hát jobb mint az édes meg cukorborsó! -forgatom meg a szemem, majd elindulok az ajtó felé.

- De még nem is mondtad, hogy mit akartál mondani -szól utánnam.