Kamu vagy valóság

29.fejezet

Miután hazajöttem első dolgom az volt, hogy felszaladtam a szobámba, majd lefeküdtem aludni. Nem mondom, hogy hamar, de végül sikerült elaludnom. Másnap elég nehezen keltem fel, semmi kedvem nem volt iskolába menni. Ez az utolsó napom William nélkül, ha minden jól megy holnap már jön iskolába. Ennek örülök is meg nem is. Örülök, mert már hiányzik és ha jön nem kellesz buszozzak, viszont nem örülök, mert akkor ismét a közelemben lesz és az iránta érzett "gyengéd érzéseim" , vagy nem is tudom minek nevezzem, erősebbek lehetnek. De végülis el nem kerülhetem, több okból sem.

Osztálytársam, padtársam a kamu pasim és mindennek a tetejébe még a szomszédom is, így az esélye annak, hogy el tudom kerülni, egyenlő a nullával.

Talán mégse volt jó ötlet ez az egész? Talán mégse kellett volna megkötni ezt az alkut? Lehet, hogy nem, de mostmár mindegy...

Egy dologra jó volt ez az egész. Már nem szeretem Nathant. Nem érzek iránta semmit. Sőt már a bosszút sem akarom, nem érdekel kivel van, vagy, hogy mit csinál. Élje nyugodtan az életét, már nem érdekel. Már nem lenne muszáj folytatni ezt az egészet, ha véget érne a kamu kapcsolatunk nem lennék szomorú amiatt, hogy nem álltam bosszút úgy igazán. Mert már nem érdekel, de akkor miért nem bontom fel azt a hülye alkut?!

Mint mostanában mindig, most is busszal mentem suliba. A többi nappal ellentétben, ma kicsit jobban telt a napom, hiszen már Josh is keresi a társaságom mióta kibékültünk.

Újra összeállt a trió, így velük elvoltam egész nap.

Mikor hazamentem és befejeztem minden dolgom, megnéztem egy filmet. Úgy döntöttem, hogy ma nem megyek át William-hez, hisz holnap már úgyis jön. Meg talán jobb is ha kicsit távol maradok tőle, amíg lehet.

Már a film felénél járhattam, amikor üzenetem érkezett.

Elfelejtkeztél rólam asszony?  -Írja William.

Mosolyogva válaszolok neki.
Nem vagyok asszony, holnap meg már úgyis jössz iskolába. Egy napot csak  kibírsz nélkülem ;) 

Alig küldtem el már jött is tőle a válasz: Hát nehezen. Már előkészítettem a filmet :)

Épp kifogásokon kezdek el agyalni, hogy miért nem megyek át amikor újabb üzenetem érkezik.

Nasi is van -Írja. Ezzel pedig teljesen meggyőz engem. Írok is neki egy "okét" , leállítom a filmet, majd átsétálok a szomszédba.

Bekopogok, William nyit ajtót mosolyogva. Behív, majd felsétálunk a szobájába.

- Úgye nem horror filmet akarsz nézni? -kérdezem amint leültem az ágyra.

- De, azt -vigyorog. Még a gyomrom is megugrik a horror film hallatára, utálom a horrort, félek mikor nézem.

- Nem lehetne valami mást? -érdeklődöm.

- Miért? Csak nem félsz? -mosolyog.

- Én? Dehogy -kamuzom.

- Akkor jó -néz rám egy pillanatra, majd beindítja a filmet.

Lehuppan mellém az ágyra, mindketten az ágy támlájának dőlünk. A film eleje még nem ijesztő, de a közepe már annál inkább. Mikor jön valami félelmetes rész becsukom a szemem, de a hangok továbbra is megrémisztenek.

- Nem nézel ki valami fényesen morcos lány, csak nem félsz? -kérdezi.

- Nem -vágom rá, majd kinyitom a szemem. Ebben a pillanatban pedig egy rémisztő valami előugrik, én meg annyira megijedek, hogy sikítok eggyet és William-hez bújok.
- Na jó, nagyon félek. Kapcsold ki! -bújok még közelebb.