Kamu vagy valóság

13.fejezet

Nehezen ugyan de felkeltem.
Úgy érzem magam mint aki nem aludta ki magát, ami igaz is, mert elég keveset aludtam és már fent is vagyok pedig még csak reggel öt van.

De még nem kelek ki az ágyból még ráérek készülődni a sulihoz, helyette inkább bekapcsolom a laptopomat és felnézek kicsit kedvenc közösségi oldalamra a facebook-ra.

Elég sok értesítés fogad mivel tegnap előtt óta nem voltam fent.
Messenger üzenetem is jött, és ki se fogjátok találni, hogy kitől.

William: Jó reggelt cukorborsó, látom te sem tudsz aludni. Folyton rám gondolsz igaz?

Jött tőle az üzenet.

Én: Ha már írtál nem lehet jó a reggelem... És a kérdésedre válaszolva, igen folyton rád gondoltam ezért is nem tudtam aludni, rémálmaim lettek tőled!

William: Rémálom vagy szép álom az már nem számít, a lényeg, hogy rólam álmodozol... én is rólad édes nyugi!

Én: Fejezd be! Ne adj több becenevet. Egyik sem tetszik!

William: Morcosan keltél szivi? Na sebaj, majd felvidítalak az iskolában. Ne feledd ma suli után találkozol a barátaimmal... valami csinit vegyél fel.

Én: Ha az ürlények idejönnének a földre és azt mondanák, hogy csak akkor nem igázzák le a földet ha találkozom a hülye barátaiddal még akkor is nemet mondanák az ajánlatra!

William: Ürlények, föld leigázása? Megjött? Vagy mi bajod?

Én: Annyira utállak!

William: Ezt már másodjára mondod kincsem, vigyázz, mert ha harmadjára is kimondod az ellentétét fogod érezni...

Én: Soha!

William: Soha nem mondd, hogy soha! Jó készülődést kicsim, várlak majd kint az ajtó előtt...

Duzzogva kapcsoltam ki a laptopomat, ennyi bőven elég volt az internetből.

Hamar elkészültem, majd lementem anyáékhoz reggelizni.

- Jó reggelt! -köszöntem anyáéknak, majd leültem az asztalhoz.

- Neked is, van egy kis baj -kezdi anya.

- Micsoda? -érdeklődöm.

- A nagyi ma nem tudja elvinni az öcsédet az oviba, szóval neked kell!

- Nem baj, szívesen elviszem! Will úgyis értem jön kocsival -mosolygok.

- Ha te is letennéd a jogsit akkor..

- Akkor nem kéne furikázzon. Tudom, tudom -fejezem be anya mondatát.

Gyorsan megreggelizünk.

- Travis gyere, úgy hallom megjött William -szólok öcsémnek amikor meghallom a duda hangját.

- Mond meg a lovagnak, hogy óvatosan vezessen, mind két gyermekem a kocsiban lesz! -néz ki egy pillanatra apa a kezében tartott újság mellől.

- Oké, megmondom, de nyugi apa William jól vezet! -nyugtatom meg, majd kilépek az ajtón Travissel.

- El kell vinnünk az öcsémet az oviba szóval kell tegyél egy kis kerülőt ha nem gond -fordulok William felé.

- Dehogy baj, úgy is hiányzott már az öcséd, hiányoltam a tegnapi vacsoránál is.

- Tegnap hamar elaludt. Gyere szivem szállj be -ültetem be az autóba.

- Engem is becézhetnél így -kacsint Will.