Kamu vagy valóság

41.fejezet

William szemszöge

A szekrényemnél pakolászom a dolgaimat, Emilyt kerestem, de sehol nem találom. Lehet kint van az udvaron, mindegy, suli után úgyis beszélünk, már csak egy órát kell kibírni.

- Mindenhol kerestelek -sétál mellém Betty.

- Mi az? -fordulok felé, ezzel abbahagyva dolgom.

- Mostanában nem keresed a társaságom, baj van? -érdeklődik.

- Nincs -vonok vállat.

Nincs bajom vele, de mióta kibékültünk Emily-vel, inkább mellőzöm a társaságát. Tudom, hogy Emily nem örülne neki, ha vele látna. Én sem örülnék neki, ha meglátnám egy olyan személy közelében, aki láthatóan kimutatja, hogy többet érez iránta, mint barátság.

- Tudom, hogy már sokszor kérdeztem, és eddig mindig azt mondtad, hogy nem, de...  -kezdi, nekem meg kezd rossz előérzetem lenni.    - Van két jegyem a mai filmre ami menni fog a moziban, és arra gondoltam, hogy...

- Hát itt vagy! -sétál mellénk Emily.
- Régóta kereslek már, szívem. -mondja, majd ad egy puszit a számra. Mostmár nem kell amiatt aggódnunk, hogy mondjuk el a többieknek, mert minden szem ránk szegeződött.

Betty ledöbbenve néz minket,
eddig még senki se tudta, hogy kibékültünk, na mostmár igen..

- Kibékültetek? -kérdezi a nyilvánvalót.

- Igen -vágja rá egyből Emily.

- Mit akartál kérdezni? -érdeklődöm, pedig sejtem a választ.

- Nem fontos -mondja, majd magunkra hagy minket.

Ideje volt már, hogy lekopjon.

- Mostmár legalább tudja, hogy újra foglalt vagy - mosolyog Emily, mint aki jól végezte dolgát.

- Látom nagyon vidám vagy, van valami oka?

- Elzavartam a közeledből Bettyt, ez nem elég ok, hogy boldog legyek? -kérdezi.

- Csak ez az oka?

- Na jó, nem csak ez. Kibékültünk. Liával és még Josh-al is, és mielőtt még bármit is mondanál elszeretném mondani, hogy megbeszéltünk mindent, csak barátok vagyunk, és többet nem fog próbálkozni. De ha ez téged zavar, hogy barátkozom vele, akkor nem teszem -mondja.

- Bízom benned, és ha neked ez belefér, hogy barátkozol azzal, aki rád hajtott, akkor valahogy én is elfogom viselni -puszilom meg homlokát.

Tényleg bízom benne, de ha meglátom, hogy Josh csak egyszer
is megpróbál nyomulni rá, biztos eltöröm az orrát.

- Köszönöm -szólal meg ismét, majd megcsókol.

- De ha próbálkozni fog megint nálad, akkor megverem! -figyelmeztetem előre, hogy majd ne érje meglepetés.

- Támogatom -bólint mosolyogva.
- Suli után elmehetnénk megint valahova -mondja remek tervét.

- Jó lenne, de ma edzésem lesz, így nem tudok menni -sóhajtok.

Persze most szívesebben lennék vele, de sajnos az edzést nem hagyhatom ki.

- Oké, akkor majd legközelebb. -mondja, aztán besétálunk az osztályba, ugyanis megszólalt a csengő.

Az utolsó órát csak úgy tudtam kibírni, hogy végig aludtam az egészet. Megérte, mert kipihenten ébredtem.

Mikor megszólalt a csengő az összes diák szedte a lábát, és amilyen gyorsan csak tudott elhagyta az iskolát. Egész úton hallgattuk a zenét, majd miután leparkoltam a házunk előtt, még váltottunk pár szót Emily-vel. Aztán elköszöntünk egymástól, majd mindenki besétált otthonába.