Egy percen múlt

20.

  Késő délután volt, amikor hazaértünk. Igazából már korábban a házunk előtt voltunk, de még beszélgettünk egy kicsit. Nagyjából másfél órát. Ha viszont valaki megkérdezné, miről, arra nem tudnék válaszolni.

- Megjöttem! - kiáltottam, amikor beléptem a házba. Még mindig mosolyogtam, és ez anyának is feltűnt, amikor meglátott.

- Szia. Min mosolyogsz ennyire? - kérdezte kedvesen. Válaszul csak megvontam a vállam, és köszöntem a testvéreimnek is. - Látom, jót tesznek az órák Dr. Downey-val.

- Basszus - néztem fel hirtelen. - Elfelejtettem.

- Akkor hol voltál eddig? - ráncolta a homlokát anyu.

- Később elmondom - szóltam vissza a vállam felett, miközben felszaladtam a lépcsőn. Gyorsan előkaptam a telefonom és megcsörgettem az orvost, aki csak kicsivel később vette fel.

- Helló - szólt bele a készülékbe. - Sajnálom, ma közbejött valami, ezért nem voltam otthon, de ha gondolod, bepótolhatjuk valamelyik nap - hadarta, mire zavartan összevontam a szemöldököm.

- Jó, rendben, persze, az jó lesz - bólogattam, pedig fogalmam sem volt, miről beszél.

- Oké, akkor gyere be, mondjuk holnap.

- Ott leszek - mondtam, aztán megszakítottam a hívást.

Kicsit furcsán néztem magam elé, de aztán lementem anyuhoz, aki az ikrekkel játszott, így én is odaültem közéjük.

- Na, merre voltál a délután? - fürkészett anyu.

- Csak sétálgattam - vontam meg a vállam egy elfojtott mosollyal.

- Egyedül? - kérdezte gyanúsan.

- Aha - bólintottam talán túl hirtelen. Szerencsére neki nem tűnt fel, vagy csak szimplán rám hagyta, de visszafordította a tekintetét a játékra.

Több okból sem mondtam el, hogy Oliverrel voltam. Egyrészt, mert még én sem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet-e. És kicsit félek, mit reagálna anya, ha elmondanám, hogy sokat vagyok vele. Talán ez nem igazságos apuval kapcsolatban. És lehet, hogy nehéz beismerni, de kedvelem Olivert. Szeretek vele lenni. És nem szeretném megkockáztatni, hogy esetleg anya azt mondja, ne találkozzak vele. Végre kicsit jól éreztem magam, és ezt Oliver társaságában tudtam csak elérni.

- Megkértem a nagyszüleidet, hogy vigyázzanak holnap az ikrekre - mondta anyu csendesen. - Arra gondoltam, talán lenne-e kedved... - folytatta, de itt megakadt. Kíváncsian fürkésztem, mert láthatóan nagyon zavarban volt. Nem tudtam, mire akar kilyukadni. - Holnap lett volna...

- Apa születésnapja - fejeztem be helyette lehunyt szemmel. A francba. Nem, ez nem lehet. Nem felejthettem el. Nem felejthettem el ezt a napot, ez nem történhetett meg...

- Igen - suttogta anyu teljesen szétesve.

Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szememben, és árulónak éreztem magam. Hogy tehettem ezt apuval? És anyával? Miért nem voltam mellette? Hogy a francba felejtettem el apa születésnapját?

- Bocsánat - álltam fel a földről remegve, aztán amennyire csak gyorsan tudtam, felmentem a szobámba.

Ott pedig csak engedtem, hogy a könnyeim és az emlékeim teljesen eltemessenek.

***

1 évvel korábban

- Megjöttem! - hallatszott valahonnan az előszoba felől apa hangja, mire anyával ijedten összenéztünk. A konyha tele volt krémekkel és piskótalapokkal, amik a (meglepetés) tortához kellettek. Apa viszont a vártnál korábban érkezett, így hirtelen nem is tudtuk hova tenni ezt a szituációt. Meg aztán le is késtünk róla, mivel apu már ott is volt a hátam mögött, és üdvözlésképpen belecsípett az oldalamba, amitől sikoltva ugrottam fel.

- Hé! - nevettem fel, mert eközben ő szépen letört a piskótából egy darabot, amire aztán egy jókora adag krémet kent, majd az egészet bekapta a szájába. - Ne már, az a tortádhoz kell - biggyesztettem le a számat.

- Csak leteszteltem - mosolygott apu, mikor már lenyelte a falatot. - Mellesleg nagyon finom - lépett anyuhoz, aki vigyorogva fogadta a köszönést.

- Így már nem lesz meglepetés - morogtam.

- Dehogynem, hidd el - mondta, de igazából rám nem is figyelt, csak anyára. - Amúgy is, minden évben kapok tortát - vigyorgott magabiztosan.

- Jó, akkor jövőre nem kapsz! - tettettem sértődést, de már én sem tudtam visszafojtani a nevetésem.

Mégis ki mondta volna meg akkor, hogy tényleg nem lesz rá több alkalom?