❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

12. Őszinteség ára

Magnolia az után az éjszaka után szándékosan korán felébred. Még mindenki alszik, Vinca nyomát sem látni. Kioson a szobából, hogy a lányok ne vegyék észre, majd a konyhába megy. Sóhajtozva látja, hogy az előzőnapi főzés nyomai ott vannak. Mivel úgy is a mosogatás a büntetése az elkövetkező hónapban, ezért magára vesz egy kötényt, és neki lát eltüntetni a koszos edényeket.

Már a felénél jár, amikor kinyílik mögötte az ajtó, és belép rajta Adonis. Lia összerezzen a nyitódástól, ám mikor meghallja barátja hangját, megkönnyebbülten fordul felé.

– Jó reggelt. Még az éjszakai kalandod után sem tudsz aludni?

A lányra mosolyog, ezért Lia szintén azt teszi.

– Szia. Inkább csak nem akartam találkozni senkivel sem. Rajtad kívül persze.

Adonisnak ez tetszik, ám még is elkomolyodik, a lány mellé lép, és hátával a pultnak támaszkodik.

– Jázmin egy romlott alak. Nagyon dühös vagyok rá, amiért beköpött téged. – Lia nem reagál erre. – Ám egyet értek Vincával azzal, hogy bajod is eshetett volna. Miért tetted?

Magnolia kezében megáll a szivacs, és rezzenéstelenül bámulja a tányérokat. Nem tudja, elmondja-e a fiúnak.

– Mondd el, kérlek. Tudod, hogy bennem megbízhatsz – mondja rögtön Adon, amint meglátja a tétovázását. A lány végül leteszi a tárgyakat a kezéből, és lehunyt szemmel válaszol.

– Mert már elegem volt...

A fiú felsóhajt, megfogja a lány arcát, és maga felé fordítja.

– Ha valami bajod esett volna miattuk, nem tudom, mit csináltam volna.

– Semmit nem tehettél volna.

Vágja rá rögtön Magnolia, ám Adonis továbbra is aggódva fürkészi a szemét.

– Ez nem folytatódhat így tovább – elengedi az arcát. – Megyek, és beszélek Vincával, de ha ő nem tesz semmit, akkor majd én elintézem mind a kettőt.

– Nem!

Megragadja Lia a fiú karját, és kissé kétségbe esik. Nem akarja, hogy barátja belekeveredjen ennél is jobban.

– Ha ezt tennéd, csak rosszabb lenne. Most legalább csak levegőnek néznek. És amúgy Frézivel nincs is problémám.

– Csak vakon követi a másik fruskát ahelyett, hogy a saját lábára állnak – szól közbe Adon, ám Lia még is folytatja.

– Ez jelenleg igaz, de vannak pillanatok, mikor úgy érzem, ő még sem akar úgy viselkedni. Biztos fél Jázmintól.

A szőke fiú cöcög erre, majd azt feleli.

– Nem értem, miért.

Lia elengedi a karját, majd mind a ketten kicsit elnémulnak.

* * *

Nem is sejtik, de ennek a beszélgetésnek egy fültanúja is volt eddig, még pedig az emlegetett Frézia. Aki nem marad tovább, mert a szavaik tőrként szúrnak a szívébe. Igazat ad mind a kettőjüknek. Hagyta, hogy Jázmin irányítsa, így elnyomta saját akaratát. Pedig neki soha nem volt problémája Magnoliával. Igaz, hogy tetszik neki Adonis, de már beismerte magának, hogy ők tényleg csak barátok, semmi több. Lia szökésénél előző nap megijedt, és nem kárörvendett, mint a szobatársuk. Aggódott érte, és akkor azért indult le a konyhába, miután érzékelte, hogy Lia elhagyta a szobájukat, hogy bocsánatot kérjen. És az, hogy a lány megvédte őt Adonis előtt, az jól esik neki. Úgy gondolja, ilyennek kéne lennie egy igaz barátnak. Elhatározza, hogy többet nem hagyja, más irányítsa az életét, bármi is lesz ennek a következménye.