❁ Prológus ❁

211 11 0
                                    

Neráida Terra. Egy ősi világ az univerzum szívében. Soha senki nem találhat rá, mert titokzatos varázslat védi. Első látásra igazi paradicsomnak tűnhet, mert gyönyörű, türkiz tenger borítja a nyolcvan százalékát, az egyetlen kontinens pedig olyan, mint az Éden-kert. Óriási, hóval borított hegyek, melyeket körül vesznek az égig érő fák, a földön pedig a létező összes növény virágzik, és megterem. Meleg vizű források, vízesések és drága kövekkel teli barlangok tarkítják a bolygót. Minden meg van, amit csak a lakók kívánhatnak, sőt több is. A föld legértékesebb ajándéka az Aranysáfrány. Ez a növény nem csak a legfinomabb fűszer az összes többi ehető termés közül, varázserővel is bír. Ha minden héten eszik belőle termelője, akkor élete nem csak meghosszabbodik, hanem örökké élhet. Eleinte kevés termett belőle, aztán rájöttek, hogyan lehet megfelelően szaporítani, tárolni, így mindennapi eledellé vált. És kik is ezek a lakók?

A világegyetem nem hisz a létezésükben, vagy csak mesebeli lényekként kezelik őket, pedig igazából élnek. Nem másról van szó, mint a tündérekről, ahogy a világukban egymást emlegetik, neráidák. Itt most nem arra a pici, repkedő, cuki pofijú kislányra vagy kisfiúra kell gondolni, mint amilyennek a fogtündéreket ábrázolják, vagy Csingilingre a Pán Péterből. Még csak rokonságban sem állnak. A neráidák átlag magassága megközelít a 170 centimétert a szárnyuk nélkül, tehát emberiek. A kinézetük is hasonlít egy földlakóhoz, ám szemük és hajuk színe a szivárvány minden árnyalatában előfordul. Szárnyuk általában a pillangóéihoz hasonlítanak különböző mintákkal díszítve. Nincs egyforma szárny, ahogy tündér sem. Ez a bolygónak köszönhető, mert úgy szaporodnak, ahogy sehol máshol az univerzumban. Ehhez vissza kell mennünk a kezdetekhez.

A Terra üres volt, és néhány növényen kívül nem létezett élő lény

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

A Terra üres volt, és néhány növényen kívül nem létezett élő lény. Az Istennő, aki figyelte az élettelen tájat, sajnálta, hogy a bolygó ilyen kietlen, pedig remek a termőföldje, éghajlata, és tökéletesen helyezkedik el az égen, ezért teremteni kezdett. Felrojtozta a hegyeket, és örök zöld fákkal lepte el a bolygót. Kiválasztotta a kontinens legszebb pontját, és megalkotta a Kadupul virágot. Gyökerét egészen a bolygó magjáig eresztette, ami azt tette lehetővé, hogy a virág mindenhol kiterjesztette erejét vízben és földön. Így lett a föld paradicsom, és lepte be a növények sokasága. Az Aranysáfrány is ekkor kelt életre, és mivel a Kadupul mellett nőtt ki, így lett varázsereje.

Ez még mindig nem volt elég az Istennőnek. Négylábú állatokat tett a földre, repdeső madarakat és rovarokat az égre, hüllőket a barlangokba, és mindenféle kopoltyús lényt a vizekbe. Ez már majdnem tökéletes volt, de még kellett valami, ami gyönyörködjön és élvezze a terra adottságait. Adott a Kadupul virágnak a teremtő erejéből, hogy értelmes, gondolkodó lényeket hozzon a világra, akik a természet szeretetével születnek. A virág heteken át zárva tartotta szirmait, majd fényes ragyogással kinyílt, és megszületett az első tündér pár. Az Istennő így már elégedett volt, magukra hagyta őket, de néha még visszatekintett a terrára.

❀ Múlhatatlan Virágzás ❀Donde viven las historias. Descúbrelo ahora