❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

56. Titkok tárháza

A következő egy hétben Kahori és Magnolia nem csinál egyebet, mint a napjaikat a könyvtárban töltik. A lány már sok érdekes könyvet elolvasott, például arról, hogyan éltek a neráidák az Aranysáfrány előtt. Megtalálta az összes Dalos könyvet is, amiket egy helyre tett, és pár ismeretlen melódiát meg is tanult. Kahori közben a palota minden megmaradt helyét felfedezte, ahol nincs semmi különös. Teljesen üresen állnak a termek, szobák és csak találgatni tudja, milyen helység mire való volt. Ő is elolvasott ez után pár könyvet, amiben régi harcászati technikákat fejtegetnek és több szabad kezes stílust. Talál egy könyvet az Épronok eredete címmel, amit kitesz magának az egyik asztalra, hogy legközelebb azt olvassa el. De akkor már a napjuk végére érnek, szóval visszatérnek az otthonukba.

Az aznap este különlegesebb, mint az eddigiek. Korábban visszaérnek, mert Kahorinak még vacsorát kell szereznie, ugyanis elfogyott az ennivalójuk. Magnolia addig takarít egy kicsit, és előkészíti az edényeket, amiben megfőzheti az ételt, amit párja hoz. Amikor pedig ezzel készen van, papírtekercsre írja fel a dalokat, amiket megtanult. Nem akarja elfelejteni őket.

Kahori a patakhoz megy horgászni, egy szélesebb részt talált korábban, ami már majdnem tavacskává duzzadt, szóval ott próbálkozik vacsoraszerzéssel. A férfinak azonban nem az étel, de még csak nem is a sok új ismeret jár a fejében, amiket az elmúlt időben szerzett. A víz mellett ülve a táskájához nyúl, és elővesz egy kis dobozt. Abban a dobozban van elhunyt barátjuk Clívia királyné és a férje gyűrűi. Már több hónap eltelt, mióta megszöktek, de ez a lépés a kapcsolatukban valahogy mindig elfelejtődött. Mármint Kahori nem felejtette el, csak volt más dolog, ami lekötötte a figyelmüket, ezért várt. De már nem akar többet várni. Magnolia és ő összetartoznak, ezt pedig végleg hivatalossá akarja tenni. El akarja jegyezni, és egyesülni akar vele. Nincs is jobb időpont, mint az az este.

A férfi több halat fog, ezért visszatér kedveséhez. Együtt megtisztítják őket, majd két nagyobb darabot fűszereznek és megsütnek. A maradékot megfüstölik, és elrakják másnapra. Eközben Magnolia folyamatosan fecseg arról, amiket aznap olvasott. Általában így szokott menni. Megosztják egymással a felfedezéseiket, ám aznap este Kahori szinte meg sem szólal. Ez nem kerüli el Magnolia figyelmét. Miután megvacsoráznak, elpakolnak, majd a szobájukba vonulnak, Kahori meggyújtja a kandallót. Nem kell több fény már ekkor. Lia ekkor közelebb ül a tűzhöz, melegíti a kezét, és kérdőre vonja szerelmét.

– Minden rendben van veled? Mióta visszajöttél, szinte csak én beszélek. Biztos untatlak már a lelkesedésemmel...

– Nem erről van szó – feleli rögtön a férfi szereleme aggódó arcát meglátva. Odatérdel elé, megragadja az egyik kezét és puszit nyom rá. – Tetszik, hogy így viselkedsz. Én is nagyon örülök, hogy a könyvtárra bukkantunk, ám van egy ennél fontosabb dolog, amit már nem akarok tovább halogatni.

Magnolia kissé jobbra dönti a fejét, és kerek szemekkel nézi kedvese arcát, aki még mindig fogja az egyik kezét.

– Mire gondolsz? – elsőre tényleg fogalma sincs, ám ekkor Kahori a kezébe vesz valamit. Előkerül a doboz, és azt mondja:

– Ezt még Clíviától kaptam akkor, amikor elbúcsúzott tőlünk. Azt mondta, használjam belátásom szerint. Sosem volt kétségem afelől, kinek a kezén szeretném látni.

Mivel Kahori nem folytatja a mondanivalót, csak halványan mosolyog, Lia kinyitja a dobozt. Megdöbbent sóhaj hagyja el a száját a karikagyűrűk láttán. Emlékszik az egyikre, mert többször megcsodálta a volt királynő ujján. Hirtelen azt sem tudja, mit kellene mondania. Benne reked a szó, ezért Kahori kiveszi a női gyűrűt, és felé mutatja.