❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

47. Királynő jelöltek

Clívia haláláról még hetekig beszélnek satellesek és evegnísek egyaránt. Foglalkoztatják őket az ilyen ritka események, mint a megemlékezés, ezért sok kérdés merül fel bennük. Ezeket pedig fel is teszik a királynőnek a hetente megtartott meghallgatási napon. Ezért, ha Lithodora akarná se tudná elfelejteni azt, amit Clíviával beszélgettek a halálos ágyán. Szöget ütött a fejében az, amit Magnoliával kapcsolatban mondott. És ennek hatására, talán kicsit feltűnően is, figyelni kezdi a lányt.

Igaz, már több mint negyven éve szolgál az udvarhölgyeként, de mégis meglepődik azon, amit tapasztal. A királynőjelölt hercegnők és Magnolia között ég és föld a különbség. Még a két evegnís általában magukat próbálják előtérbe helyezni önzőn, addig a satelles lány – bár büszke lehetne a pozíciójára és a tudására – mindig szerényen és alázatosan viselkedik. Még Sparaxist sem akarja lekörözni, sőt. A hibáit elismeri és jeleskedik a bocsánatkérésben. Ezzel ellentétben Hoya és Bromélia csak a kedvező tulajdonságaikat fitogtatják, gyengeségeiket titkolják. Lithodora kétszínűnek találja ezt a viselkedést. Pont az lenne a lényeg, hogy minden felszínre jöjjön, és a királynő ez alapján tudjon választani. Nagyon nehéz helyzetbe kerül ezzel, és álmatlan éjszakák gyötrik. Ugyanis Lithodora elismeri magában, Magnoliából csodálatos királynő lenne. Ilyen személyt keresett mióta. És valójában csak a törvény áll a döntése útjában. Lithodora bölcs és megfontolt királynő, így a tettek mezejére viszi a dolgot. Nap-naphosszat időt tölt a könyvtárban. Keresi a lehetőségeket, a kiskapukat, hogyan lehetne egy satellest a trónra emelni. Volt-e már erre példa? Mi áll a törvényben pontosan? Mi fog történni, ha megteszi? A királynő végül döntésre is jut ez ügyben. Csak egy lehetősége van, és akkor jól kell választania. A népe érdekében.

Elhatározza hát magát, és több napig tartó tervezgetés után, megteszi az első lépést. Ehhez pedig szembesítenie kell az érintett személyt. Az ő reakciójától függ a következő lépés.

* * *

– Magnolia – szól udvarhölgyének egyik délután, amikor sziesztáznia kellene. – Maradj velem még egy kicsit. Beszélnünk kell.

A lány engedelmesen helyet foglal a pamlagon, Sparaxis pedig magában távozik. Lia feszengve ül, el sem tudja képzelni, miért beszél hozzá ilyen komoly hangon szeretett királynője. Talán valamit megint elrontottam? Lithodora leül vele szemben, sóhajt egyet és belevág.

– Lassan letelik a munkád itt. Még röpke tíz év. Hogy érzed magad?

Magnolia zavartan kérdez vissza.

– Ezzel kapcsolatban szeretné tudni, vagy...?

– Hát úgy általánosságban. Sok mindenen mentél keresztül mostanság.

A lány pislog párat, majd lassan fogalmazva válaszol.

– Hiányzik nekem Clívia. De egyébként jól vagyok fenség. Nincs okom a panaszra. Talán valamit rosszul csináltam? – kérdezi végül félénken, amire Lithodora magához képest hevesen reagál.

– Nem, nem! Dehogyis. Tökéletesen elégedett vagyok veled. A kórus nem hátráltatja a munkád, és ez fordítva is így van. Én is hiányozni fogok neked, ha véget ér az ötven év?

Kicsit elpirul a satelles ettől, de felel.

– Természetesen királynőm. Szeretek itt lenni önnel. Furcsa lesz visszaszokni a lenti mindennapokba.

– És mi a helyzet Kahorival? Mikor láttad utoljára?

A hirtelen jött témaváltástól Magnolia még jobban megfeszül, de próbál olyan higgadtan válaszolni, amennyire csak tud.