ROMANTIKUS-FANTASY, ami egy ősi világban, Neráida Terrán játszódik. Itt tündérek élnek - neráidák -, akik összetett társadalomban élnek, rengeteg szabállyal. Az egyik az, hogy a szolga tündérek nem keveredhetnek a nemesi származásúakkal, sőt még sze...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kahori már százszor átnézte a meghívóját, de minden ilyen alkalomkor elfogja az idegesség. Több dolog miatt. Egyrészt nyugtalanítja az időpont. Szerinte is korai még, hiszen, mint herceg, tisztában van az uralkodó váltás folyamatával. Aztán ott van benne a kettős érzés a jelöltségével kapcsolatban. A király vajon még mindig alkalmasnak tartaná? Vagy teljesen elvágta magát a lehetőségtől Magnolia miatt? Akar ő még egyáltalán király lenni? Már koránt sem olyan biztos magában. Pedig a fiatalkorát azzal töltötte, hogy álmodozott arról a napról. Amikor bejelentik a nevét, a nép elé áll, és ő fog uralkodni. Már nem így gondol erre. Továbbra sem látja értelmét az életének Magnolia nélkül. Ő okoz neki még aggodalmat az estével kapcsolatban. Vajon fellép a kórussal? Vagy a királynő mellett lesz udvarhölgyként? Nagyon szeretné hallani a hangját. Eddig egy Nászünnepet sem hagyott ki csak azért, hogy láthassa és hallhassa szíve hölgyét. És ha ott lesz, őt pedig utódnak jelölik, akkor mit fog gondolni? Bár elmúlt már pár év a szakításuk óta, de nem akarja elhinni, hogy a lány teljesen elfelejtette őt. Biztos, hogy nem, amit a Nászünnepen történtek miatt remél. Akkor Lia úgy nézett rá, mint régen. Talán még mindig szereti. Merthogy ő igen, nagyon szereti, és hiányzik neki. Nem tudja, hogy bír ki még hatvanöt évet a nő nélkül. Persze, ha a tervük beválik.
– Mit gondolsz erről a bálról? – kérdezi Kahori lakótársát a bál előtt pár nappal, mikor már mind a ketten visszatértek a feladatukból.
– Szerintem jó lesz. Az egyik herceg, akivel dolgozom, már két ilyen utódlási estélyen is volt. Azt mondta, jól érezte magát. Pedig őt soha nem jelölték. Én is várom, de azért izgulok.
– Nem értem miért. Te biztos, hogy jelölt leszel. Az elmúlt időszakban sokat hívatott téged a király.
Angust elgondolkodik, és mosolyog ezen.
– Nem olyan biztos az, ám a tervünk miatt reménykedek.
Kahori szája is vigyorra húzódik ettől, és magától szokatlanul felsóhajt.
– Remélem Magnolia is ott lesz. A Nászünnep óta nem láttam.
– Szerintem ott lesz, mivel a kórus is. Egyébként te már voltál az öltöztetőknél?
– Még nem. Gondoltam, majd ma.
– Akkor menjünk együtt.
Azzal lezárják a témát, és jó hercegek révén engedelmeskednek a parancsnak, és elmennek ruhát készíttetni maguknak.
* * *
Magnolia el sem hiszi, milyen gyorsan elérkezett a bál napja. Az a nyolc hónap csak pár napnak tűnt neki, mert mindig el volt foglalva. Még arra sem volt ideje, hogy a szerelmi élete miatt keseregjen, bár Kahori sokszor az eszébe jutott. Vajon fogják-e még jelölni a velük történtek után? Benne is harcolnak az érzelmek miatta. Mert őszintén örülne, ha ilyen nagy kiváltságban lenne része a férfinak. Ugyan akkor fáj is erre gondolnia. Mi lesz, ha ő lesz a következő király? Hogy fog utána a szemébe nézni? Akkor már valóban semmi közük nem lehet egymáshoz... Nem mintha amúgy lehetne. Arról már régen lemondott. Elhessegeti az ilyen gondolatokat inkább, és memorizálja a sokat gyakorolt dalszövegeket. Azt hitte, majd be fog rekedni a sok próbától, de nem. A hangja egyre erősebb, edzettebb, így nem fél attól, hogy az estét nem tudja majd végig énekelni.
